„Tudjuk, a párhuzamosok a végtelenben találkoznak.
A bonyolult ácskapcsok meg a rötyi mögött.
A roppant érzékeny és kényes ízlésű Magyar Narancs meg az ÉS pedig mindig megtalálja a módját, hogy asszisztáljon mindehhez. Eltartott kisujjal fingani, aztán méltatlankodva Európának panaszkodni az erős szag miatt – ez a rendszerváltás és az azóta eltelt huszonhét év rajtunk kívüli részének gyönyörű szép története. (Egy kivétel van még: Csurka István. Őneki sem volt bocsánat soha. Hiszen ő volt a másik, aki komolyan gondolta, és aki nem árulta el az ügyet…)
Szóval most Vonát terelgetik éppen a rötyi mögé, bár őt nem is kell terelgetni, megy magától, mint minden küldött nyomorult, és ajkáról ki sem fogy a 21. század.
És ez jó, ez szép, ez igazi szimbólum, ez a 21. század. Ez a méltó Vonához és a Magyar Narancshoz. E században és e század büszke zászlóvivőiben teljesedik ki a civilizált emberiség nyolc halálos bűne – miképpen azt Konrad Lorenz elbeszélte.
Mik is e bűnök? Néhány csak, címszavakban, a mester nyomán: a »túlnépesedés«, »az élettér pusztulása«, »az érzelmek fagyhalála«, »a tradíciók lerombolása«.
Ebben utazik a 21. század, és ebben utaznak e beteg század apostolai.”