Nos, ha az egyesületnek törvény tiltja egy bizonyos tevékenységi típus gyakorlását, mondjuk az oktatást, akkor a mecset attól még megszervezheti azt „vallási tudatosságra ösztönző összejövetelnek” nevezve. A mecset tevékenységeinek terjeszkedése megváltoztatja a teret. Például a mecset közelében több arab nevű bolt lesz, mert a mecset megszenteli a körülötte lévő teret, ez vonzza a vásárlókat, a bolt pedig támogatja a mecsetet és tevékenységei bővülését.
Az is igaz, hogy a mecsetépítés egy-egy adott területen általában ütközetet jelent: a város lakosai ellenállnak – néha sikerrel, néha sikertelenül – saját környékük iszlamizációjának. A mecsetek miatti harcok már sok európai várost megosztottak. Dalil Boubakeur, a CFCM (a Francia Muszlimok Tanácsának) volt elnöke, ami a muszlimok legmagasabb képviseleti szerve Franciaországban, a helyiek véleményével mit sem törődve kijelentette: „2200 mecsetünk van Franciaországban, és 2 év alatt meg akarjuk duplázni a számukat, mert nincs elég mecset Franciaországban a 7 millió muszlimnak”.
A mecsetegyesület azonban sok esetben az iszlamisták trójai falova. Kihasználják az európai társadalmak gyengeségeit, ahol a rituális hely kialakítása szabadságjog. A mecsetépítés emellett az identitás megőrzését is szolgálja. Először épül egy mecset a muszlimoknak, aztán egy másik már csak a szunnitáknak és egy másik a síitáknak, majd egy mecset az észak-afrikai szunnitáknak, aztán a tunéziaiaknak, majd az egyik tunéziai régióból vagy egy afganisztáni tartományból érkezőknek, stb. Ez tovább töredezi és rombolja a társadalmi kohéziót.
Ki a felelős?
Az iszlamisták úgy tartják, hogy az egész föld Istené, aki azoknak adja, akiket kiválaszt.
Ezt a folyamatot két tényező támogatja: egyrészt egyes nyugat-európai politikai pártok törekvése szavazóbázisuk erősítésére, másrészt az iszlamizmus igénye a terjeszkedésre. Mindkét fél saját politikai céljának megvalósításához egymás kölcsönös, hallgatólagos beleegyezésével felhasználja a szürke zónákat. Ennek érdekében a nyugat-európai kormányok bevándorláspolitikájukat összhangba hozták a muszlim közösségek párhuzamos társadalmainak belső dinamikájával.
Ez egyidejűleg messzemenően szolgálja az iszlamizmus haszonelvűségét, arra való készségét, hogy a helyi lehetőségeket teljes mértékben felhasználja saját terjeszkedése érdekében. Sok muszlim azért él a szürke zónákban, mert olcsóbbak és diszkrétebbek. Ugyanakkor sokan felismerik a gettósodás torzító hatását és vannak, akik el is költöznek ezekből.
Bármely integrációs vagy radikalizálódást megelőző és kezelő erőfeszítés és migrációs politika csak akkor lehet hatékony, ha az állam teljesen ellenőrzése alatt tudja tartani ezeket a területeket.
A cikk a Migrációkutató Intézet számára készített tanulmány rövidített változata. Speidl Bianka fordítása.