… emlékszem, amikor a Sárospataki Vár lovagtermében az adrenalin elrepítette a borodért licitálókat - a Nyúlászó 58-as 2013-as évjárattal került kalapács alá akkor. Elcsukló hangjával küszködött az árverező a másfél percig tartó őrült ping-pong licit alatt. Végül megszületett Magyarország legdrágább száraz fehér bora. Nyolc milliós volt a leütés. S közben a szemem sarkából figyeltem, hogy Te kissé félrehúzódva miként vered a fejed a történelmi vár nehéz kő ajtófélfájába.
Persze soha nem az ár az elsődleges, ahogy tőled tudjuk, hanem a minőség. A munka minősége. Az évjárat minősége. A bor minősége. A helyi ember életminősége. Az ország minősége.
… és emlékszem mikor Angliában rostokoltam, mert kitört az izlandi Eyjafjallajökull és a vulkánkitörés miatt nem tudtam hazajönni. De végül - repülésem napján - azzal a hírrel jelent meg a Financial Times, hogy Magyarország fejlődik és Szepsy István száraz borai a nagy fehér burgundik alternatívái. S boldogan hoztam haza az eredeti példányt.