Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Egyszer csak megjelenik egy könyv, aminek az a címe: A sci-fi. Csak így, egyszerűen, semmi hosszú körítés. Ugye, hogy te is egyből ráharapnál, kedves SF szerető barátom? De előbb tisztázzuk: a „Válogatott tanulmányok” kitétel itt a sci-fi filmre vonatkozik.
„Pedig tényleg akadnak itt igazi gyöngyszemek. A kötet csúcsa a magyar animációs film sci-fi hagyományairól szóló írás Varga Zoltántól, aki nem csak egyszerűen bemutatja a Mikrobit és Mézga Aladár csodálatos kalandjait, de felvillantja a magyar animációs film hosszú évtizedeiben újra és újra felbukkanó fantasztikumot, mindezt érdekesen, remek arányérzékkel. Ugyancsak szerettem olvasni az inváziós sci-fikben megjelenő szerzőiségről szóló tanulmányt, amit szintén Varga jegyez. Ezzel az írással véleményem szerint a szerző sikeresen mutatja be, mit is jelent a szerzőiség, hogyan is lehet vizsgálni egy-egy rendező életművét, és hogy mennyi érdekesség megtudható, ha első látásra egymástól homlokegyenest eltérő filmeket teszünk egymás mellé.
Viszont éppen emiatt szomorú, hogy a másik szerzőiséggel foglalkozó tanulmány már kevésbé érdekes, ahogyan a franchise-filmekről szóló írás is unalmas felsorolássá válik. Legnagyobb csalódást a kereszténykoncepciókkal foglalkozó szöveg okozta, itt úgy éreztem, a szerző esetlegesen és néha kifejezetten nyakatekert módon akarta filmekkel feltölteni a tanulmányát. Pedig a kezdő két tanulmány a sci-fi film történetéről és alműfajairól remekül elindította a kötetet. Úgy gondolom, hogy ezek elolvasása még annak is érdemes, aki amúgy nem is szereti a sci-fi filmet és nem kifejezetten járatos a témában; jól összeszedett, informatív, követhető gondolatmenetű szövegek ezek, olvasmányos stílussal megtámogatva.
Utolsónak hagytam a tanulmányok közül Huber Zoltán már-már tudatfolyamszerű írását a cyberpunk filmről. Ez a szöveg éppen azzal, hogy nem filmekről beszélt, képes volt túllépni a kötet témamegjelölésével felállított kereteken, már-már társadalomfilozófiai magasságokig bővítve azt. Nem csak a cyberpunkról általánosságban mond el dolgokat, de valahogy beférkőzik a saját korunkkal kapcsolatos gondolatainkba, és engem személy szerint mélyen elgondolkodtatott bizonyos tendenciákkal kapcsolatban nemcsak a film, de az irodalom területén is. Az biztos, hogy erre az írásra sokáig emlékezni fogok.”