Egyszer csak megjelenik egy könyv, aminek az a címe: A sci-fi. Csak így, egyszerűen, semmi hosszú körítés. Ugye, hogy te is egyből ráharapnál, kedves SF szerető barátom? De előbb tisztázzuk: a „Válogatott tanulmányok” kitétel itt a sci-fi filmre vonatkozik.
„Pedig tényleg akadnak itt igazi gyöngyszemek. A kötet csúcsa a magyar animációs film sci-fi hagyományairól szóló írás Varga Zoltántól, aki nem csak egyszerűen bemutatja a Mikrobit és Mézga Aladár csodálatos kalandjait, de felvillantja a magyar animációs film hosszú évtizedeiben újra és újra felbukkanó fantasztikumot, mindezt érdekesen, remek arányérzékkel. Ugyancsak szerettem olvasni az inváziós sci-fikben megjelenő szerzőiségről szóló tanulmányt, amit szintén Varga jegyez. Ezzel az írással véleményem szerint a szerző sikeresen mutatja be, mit is jelent a szerzőiség, hogyan is lehet vizsgálni egy-egy rendező életművét, és hogy mennyi érdekesség megtudható, ha első látásra egymástól homlokegyenest eltérő filmeket teszünk egymás mellé.
Viszont éppen emiatt szomorú, hogy a másik szerzőiséggel foglalkozó tanulmány már kevésbé érdekes, ahogyan a franchise-filmekről szóló írás is unalmas felsorolássá válik. Legnagyobb csalódást a kereszténykoncepciókkal foglalkozó szöveg okozta, itt úgy éreztem, a szerző esetlegesen és néha kifejezetten nyakatekert módon akarta filmekkel feltölteni a tanulmányát. Pedig a kezdő két tanulmány a sci-fi film történetéről és alműfajairól remekül elindította a kötetet. Úgy gondolom, hogy ezek elolvasása még annak is érdemes, aki amúgy nem is szereti a sci-fi filmet és nem kifejezetten járatos a témában; jól összeszedett, informatív, követhető gondolatmenetű szövegek ezek, olvasmányos stílussal megtámogatva.
Utolsónak hagytam a tanulmányok közül Huber Zoltán már-már tudatfolyamszerű írását a cyberpunk filmről. Ez a szöveg éppen azzal, hogy nem filmekről beszélt, képes volt túllépni a kötet témamegjelölésével felállított kereteken, már-már társadalomfilozófiai magasságokig bővítve azt. Nem csak a cyberpunkról általánosságban mond el dolgokat, de valahogy beférkőzik a saját korunkkal kapcsolatos gondolatainkba, és engem személy szerint mélyen elgondolkodtatott bizonyos tendenciákkal kapcsolatban nemcsak a film, de az irodalom területén is. Az biztos, hogy erre az írásra sokáig emlékezni fogok.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Kelemen Hunor szerint azzal, hogy Soós Zoltánt bilincsben mutatják a világ előtt, olyan üzenetet küldött a román ügyészség, ami elfogadhatatlan.
A magyar válogatott 30–22-re kikapott Norvégiától a női kézilabda Európa-bajnokság elődöntőjében, így a bronzéremért játszhat vasárnap.
