Lánczi András: A bosszúvágy és az irigység a két legpusztítóbb politikai fegyver, mert ellenségképző ereje van
De ki lehet politikailag sikeres? Mivel minden demokratikus választás maga a káosz, végül a szerencse is hozzáteszi a magáét.
A mi politikai identitásunkkal ellentétes, hogy a megosztó Gyurcsány Ferenccel közös listán induljunk. Interjú.
„– Az LMP-nek mostanában sok kérője van, az Együttről is elterjedt, hogy szívesen összefognának a Párbeszéddel és az LMP-vel. Voltak ilyen terveik?
– Schiffer András visszalépése óta az LMP egyszerre akar jobboldali és újbaloldali lenni, együtt is működik a Fidesszel és nem is, EU-ellenes is, és immár atlantista is. Nekem ez zavaros, és korábban nem így volt. Mindezzel együtt értékes közösséget alkotnak. Az egyéni választókerületek szintjén őket is be kellene tudnunk vonni az együttműködésbe, ez volna az igazi siker, és szerintem ez volna jó nekik is a rendszerváltás érdekében.
– Tárgyaltak erről az LMP-vel?
– Nem, és nem is szeretnék nekik a sajtón keresztül üzengetni. Ez olyan DK-s frontharcos-mentalitás lenne.
– A DK-s frontharcos nem kifejezetten kedves jelző…
– A DK-ban szerintem többen nem tisztelik, ha valaki másként gondolkodik. Pedig nem csak az az igazság, amit a volt miniszterelnök aktuálisan célszerűnek gondol, akár a tüntetéseken való fütyülésről, akár Pásztor Albertről [a volt miskolci rendőrfőkapitányt a 2014-es önkormányzati választáson a DK is támogatta polgármester-jelöltként; Pásztor 2009-ben egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy utcai rablásokat cigányok követtek el, és ennek elhallgatása nehezíti a probléma megoldását, ezért a kijelentéséért a Gyurcsány-kabinet leváltotta, majd a tiltakozások hatására visszahelyezte hivatalába – a szerk.], akár a jelöltállításról legyen szó. Azt viszont fontos látni, hogy az ellenzéki győzelemhez nem szükséges a DK-val közösen indulni, csak az egyéni választókerületekben kell sikeres megoldást találnunk. A mi politikai identitásunkkal ellentétes, hogy a megosztó Gyurcsány Ferenccel közös listán induljunk. Ezt akkor is így gondolom, ha közismert, hogy egy évtizede együtt dolgoztam vele.
– Ma már nem is beszél Gyurcsány Ferenccel?
– Mi korábban még barátok is voltunk, 2006 óta azonban semmilyen kapcsolatom sincs vele, és ennek emberi okai vannak. Ma nem a barátom, és nem jó a kapcsolatunk. Az utóbbi egy évben kétszer beszéltünk telefonon.
– Min vesztek össze?
– Nem értettünk egyet a második Gyurcsány-kormány reformpolitikájában és a kormányzati munka szervezésében. Akkor már nagy pofám volt, 28 évesen egy győztes párt kampányfőnöke voltam. Állást ajánlott 2006 nyarán a kormányban, de nem fogadtam el, és erre ráment a kapcsolatunk. Egyébként azok közül, akik 2006 környékén szoros viszonyt ápoltak vele, kevesen maradtak mellette.”