A játékos tanulás fontossága

 

A gyermeknek élete folyamán mindig másokhoz kell majd alkalmazkodnia. Ehhez először a családon belül szerez ismereteket. Azt is meg kell tanulnia, szoknia, hogy nem mindig ő áll majd a középpontban, hiszen óvodás, majd iskolás korában jóval kevesebb figyelmet várhat el az óvó nénitől, tanító nénitől, tanár bácsitól.

 

Bármily különösnek tűnik, az iskolában manapság sok gyermek nem törődik a tanulással, nem érzi szükségességét. Csak azért megy iskolába, mert kötelező. Csemetéinket érdekeltté kell tehát tenni, hogy érezzék a tanulás izgató érdekességét, amely az életnek alapvető tartozéka és nagy jelentőségű a saját sorsát és érdekeit illetően. Érezniük kell, hogy a tanulás izgalmas, érdekes dolog, ami felkelti az érdeklődésüket. 

 

A gyermek természetesen játékos formában képes a leggyorsabban tanulni. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Ha a gyermek, játékos helyzetben tanul meg dolgozni, akkor iskolai feladatait is könnyedén veszi majd. Így a tanulás sohasem lesz vita tárgya, mint olyan valami, ami szüleinek fontosabb, mint neki magának. 

 

Az iskolába lépő gyermekek életük első néhány évében a legeltérőbb tapasztalatokat szerezték. Mindegyik kialakította már saját egyéni stílusát a látott, hallott és tapintott dolgok megértésében. A tanító néni/bácsi viszont, aki egyidejűleg foglalkozik a legkülönbözőbb gyerekekkel, rendszerint mindegyiket azonos módon tanítja. Így közülük sokan elveszettnek érzik magukat; nem értik a feladatot vagy nem is törődnek azzal, ami körülöttük van. Hamarosan teljesen elbátortalanodnak, feladják a küzdelmet, éber álmodozásba kezdenek, vagy más egyéb módon foglalják el magukat, nem is törődve azzal, hogy hol vannak és mit is kellene tenniük. A gyermekek mindig a felnőttekhez fordulnak bátorításért, de ha nem kapják meg, igyekezetük megtörik, lelkesedésük kialszik.