Trump meghívta beiktatására a kínai elnököt, megjött a válasz
Váratlant húzott a megválasztott amerikai elnök.
Nem csak annyiról van szó, hogy vajon ezek a dúsgazdag urak tényleg tudják-e és akarják-e az átlagember érdekeit képviselni.
„Hogy ezek a bankárok hogyan lesznek képesek az amerikai polgárok érdekeit képviselni, azt elképzelni sem tudjuk. Az egyik Goldman Sachs-es alak, Steven Mnuchin, akiből Trump most pénzügyminisztert csinál, például »jelzálog-királyként« híresült el, amiért a válság idején veszteséges ingatlan-jelzálogokat vásárolt meg, és utána pedig családok ezreit rakta utcára, a megkaparintott otthonokból pedig jó pénzt csinált. A kereskedelmi tárca élére az a Wilbur Ross kerül, aki magánbefektetőként úgy tett szert milliárdokra, hogy veszteséges vállalatokat vásárolt meg, olvasztott egybe, rúgta ki a dolgozók nagyrészét, majd az így nyereségessé változtatott cégeket szép profitért eladta. Ilyen emberekkel a csapatban teljes hiteltelenné válik Trump kampányígérete, miszerint megvédi az amerikai dolgozókat, és visszahozza az olcsóbb feltételeket kínáló országokba költöztetett munkahelyeket is.
De arról is szó van, hogy az új tisztviselők esetében komoly összeférhetetlenség áll fenn a kormányzati szerepük és üzleti érdekeik között. Ennek talán legjobb példája az egyik legfajsúlyosabb pozícióba, vagyis a külügyminiszteribe kinevezett Rex Tillerson. Tillerson a világ legnagyobb kőolajvállalatának, az ExxonMobilnak a vezetője. Az üzletember legendásan jó viszonyban áll Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki 2013-ban a Barátság Rendjével tüntette ki őt. Ez már önmagában is problémás, hiszen ahogy az amerikai republikánusok egyik legnagyobb tiszteletben álló szenátora, a külpolitika területén is érintett John McCain rámutatott, amikor valaki „egy hentestől kap barátsági kitüntetést”, akkor ott valami gond van.
De Putyin és Tillerson barátságának nem a közös hobbik, hanem a kemény üzleti érdekek ágyaznak meg. A kitüntetés elnyerése előtt ugyanis az Exxon hatalmas kőolaj-kitermelési ügyletet kötött Oroszországgal, amely azonban nem léphetett életbe a Krím megszállása miatt bevezetett szankciók miatt. Januártól azonban egy olyan külügyminiszter dönthet az Oroszországgal szembeni szankciókról, akinek dollármilliós érdeke, hogy ezek a szankciók megszűnjenek. És bármit is gondolunk az amerikai külpolitika ezen intézkedéséről, az egészen fura, hogy a döntésben nem a közérdek vagy az államérdek, hanem a miniszter személyes üzleti érdekei a mérvadók. Ha létezik összeférhetetlenség, akkor ez az.”