A szülés, mint emberi jog

Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a meghívott vendégekkel és a megjelent közönséggel a 16 akciónap a Nők elleni erőszak ellen programsorozat keretében szervezett kerekasztal beszélgetésen a Magnet Házban december 10-én, az emberi jogok világnapján. A MODULE (Magyarországi Dúlák Egyesülete) és a TAVAM (Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért) közös programján áttekintettük az eltelt néhány évtized hazai és nemzetközi változásait, tapasztalatait, valamint a jövő lehetőségeit.

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014 őszén  kiadott állásfoglalásából  kiderül, hogy az intézményekben szülő nők nagy része világszerte tapasztal tiszteletlen, durva vagy éppen elhanyagoló bánásmódot, a szabad döntési helyzetek korlátozását, az alapvető emberi jogok megsértését. Az állásfoglalás megjegyzi, hogy még nincs nemzetközi megegyezés arról, hogy a tiszteletlen és durva bánásmód miként határozható meg és mérhető tudományos eszközökkel, így elterjedtsége sem ismert. Éppen ezért határozottabb fellépést sürget, párbeszédre, a kutatások és az érdekképviseleti formák kiterjesztésére szólít fel ezzel a fontos közegészségügyi és emberi jogi kérdéssel kapcsolatban.

 

A tiszteletlen, durva vagy éppen elhanyagoló bánásmód nálunk is létező jelenség, ezért több civil szervezet régóta szeretné elérni, hogy a hazai egészségügyi kormányzata WHO korábbi ajánlásait is figyelembe véve kötelezze el magát a tudományos tényeken alapuló, személyközpontú, a nők teljes körű tájékoztatását és döntéseinek, emberi méltóságának tiszteletben tartását magában foglaló szülészeti ellátás biztosítása mellett. A nők a szüléskor különösen kiszolgáltatottak és sebezhetők, ezért meghatározó az egészségügyi intézmények szerepe és felelőssége abban, hogy a leendő édesanyát és az újszülöttet milyen hatások érik.

 

 

Spronz Júlia jogász, a Patent Jogvédő Egyesület képviselője szerint nagyon fontos, hogy ez a téma folyamatosan napirenden legyen, hiszen a szülésélmény kulcsfontosságú a nők és családjuk jólléte és a további gyermekvállalás szempontjából, ami hosszú távon befolyásolja az egész társadalom mentális és fizikai egészségét. Éppen ezért fontos az is, hogy mind az alulról jövő, mind a szakmai kezdeményezések minél nagyobb teret kapjanak, egymással együttműködve, egymást erősítve tegyenek lépéseket a szülészeti ellátás humanizálása érdekében.

 

Szebik Imre orvos, bioetikus, a SOTE Magatartástudományi Intézet munkatársa, az OSZABISZ (Orvosok a Szabad és Biztonságos Szülésért) képviselője a problémák egyik forrását abban látja, hogy az 1998-as egészségügyi törvényben foglalt betegjogokat nem igazán sikerült a gyakorlatba átültetni. A teljeskörű tájékoztatásnak, a tájékozott döntésnek kulcsszerepe lenne abban, hogy egyre többen éljenek a gyakran fölösleges rutinbeavatkozások visszautasításának lehetőségével.

 

Ehhez arra lenne szükség, hogy az érintettek még időben megkapják a megfelelő, tudományos bizonyítékokon alapuló, személyre szabott információkat a szülészeti beavatkozások előnyeiről és hátrányairól. A változást azonban hosszú ideje gátolja, hogy az orvostanhallgatók olyan tankönyvekből tanulnak, amelyekben az 1980-as, 1990-es éveknek megfelelő ismeretanyag szerepel, tudományos hivatkozások nélkül. A fennálló gyakorlat megváltoztatásához szemléletváltásra lenne szükség, nemcsak a szakma, hanem a közvélemény oldaláról is.  

 

Mina András orvos-jogász, betegjogi képviselő (OBDK) ritkán találkozik szülészeti ellátásra vonatkozó konkrét panasszal, ennek sokféle oka lehet. Civil szervezetek is tehetnek nagyobb csoportokat érintő, betegjogokkal kapcsolatos általános észrevételeket, javaslatokat, hiszen az OBDK feladatai között szerepel a jogtudatosság növelése információs és prevenciós tevékenységgel, az ellátottak nagyobb csoportját érintő jogsérelmek megelőzésével. Ennek érdekében ajánlásokat tehet az intézmények, államigazgatási szervek felé, és jogszabály-módosítást is kezdeményezhet. Ha többen élnének ezekkel a lehetőségekkel, vagy már eleve tudatosabbá válna a fiatalok körében a családtervezés, akkor nagyobb eséllyel sikerülne kedvező változást elérni.

 

Novák Julianna perinatális szaktanácsadó, dúla, a MODULE és a TAVAM képviselője beszámolt arról, hogy a 2001-ben alakult egyesület  képzésein eddig több mint háromszázan vettek részt, és 2015-ben az NCTA támogatásának köszönhetően hátrányos helyzetű csoportok is hozzájutottak a szülészeti ellátás nőközpontú, holisztikus szemléletű tudásanyagához. A projektről készült beszámoló elérhető a szervezet honlapján. A TAVAM pedig a Freedom for Birth és a Mikroszülés című filmek vetítésével járul hozzá a közvélemény szemléletformálásához. 

 

A beszámoló után a jelenlevők áttekintették a WHO 1985-ös ajánlásait, mely megjelent az Orvosi Hetilapban az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet kommentárjával. Ez a hazai szervezet 1970 és 1995 között módszertani központként működött, és a harminc évvel ezelőtti állásfoglalásában a WHO ajánlásaival ellentétes alapelveket fogalmazott meg, melyeknek legtöbbje máig él a gyakorlatban. Az 1998-ban életbe lépett betegjogi törvény máig sem tudta felülírni a rendszerszinten megjelenő hatósági szemléletet, miszerint a szülőnőnek nem lehet választási lehetősége, döntési szabadsága az ellátása során, mindent az orvos, az intézmény és a szakmai szempontok határoznak meg.  

 

A Másállapotot a szülészetben! mozgalom képviselői közül is jelen voltak néhányan a programon, és többek között azt fogalmazták meg, hogy a változás eléréséhez még az eddigieknél is nagyobb összefogásra, kölcsönös együttműködésre, széleskörű tájékoztatásra és tájékozódásra van (lenne) szükség mind a civil, mind a szakmai, mind a kormányzati oldalon, mert a jelenlegi rendszer senkinek sem jó. A hozzájuk érkezett eddigi többszáz szüléstörténet azt mutatja, hogy bőven van teendő a szülészeti ellátás rendszerszintű humanizálása terén.