„A korábbi évtizedek nagy kedvence a digitális vagy cyber utópia volt. A személyi számítógép, majd az internet elterjedése kiváltotta a technománok szokásos rajongását, ahogyan egykor a gőzgép, a távíró, a rádió.
Ezektől mind azt remélték, hogy alapvetően megváltoztatják az embert és az emberi viszonyokat, véget vetnek a viszályoknak, a szegénységnek, és szükségszerűen elhozzák az emberiség várva várt Aranykorát. Erre a digimániára jól felfogott érdekből rásegítettek a nagy internetes vállalkozások is, de a szereplők zöme önként és dalolva lett a Szép Új Mánia híve és terjesztője.
A digimániának vagy cyber utópiának két eleme volt.
Az első szerint az internet, később főleg a társas média, szükségszerűen politikai változást hoz, de a haladó utópia irányába, mivel szabad, egalitárius, önszabályozó, kreatív, bőség (ingyenesség) jellemzi, így a »szabadság vírusát… az elektronikus hálózatok terjesztik a Föld négy sarkában.« Állítólag, általában az információs és kommunikáció-technológiák mai fejlődése szükségszerűen magával hozza a vágyott, igazi demokrácia elérését. A mítosz hívei szerint a demokrata technofil, és a technofil akaratlanul is demokrata. A netizen ezért változásbarát. A »digitális nemzet« az új élcsapat: fiatal, jól képzett, jómódú, kommunikatív és politikailag aktív, humanista és toleráns, libertárius, racionalista és reformer.
A második szerint az internet, és főleg a felhasználók alkotta tartalmak elterjedése – a blogok, kommentek, stb. – demokratikus, szabad és egyenlő felek közti vitát fog eredményezni végre valahára. Ellentétes a tekintéllyel és mindenféle szabadságot korlátozó rezsimmel.