„A válasz nem is olyan bonyolult. Ha visszaemlékezem, hogy milyen sokáig tartott egy-egy novella elolvasása, nincs is min csodálkozni. Volt olyan novella, amit három-négy nap alatt sikerült csak elolvasnom, ugyanis olyan unalmas, semmitmondó volt, hogy pár oldal után bealudtam. A főnököm örülhetett ennek legjobban, hiszen másnap kipihenve mentem mindig munkába.
Szubjektív, hogy kinek mi tetszik. Azt viszont kijelenthetem, hogy Jonathan Strahan ízlése igencsak eltér az enyémtől. Ha megnézem az elmúlt években megjelent magyar (hazai írók) antológiákat, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy versenybe szállhatnak az angolszász piacon. Nem is lesz nekik nehéz versenyben kerülni, hiszen egyre sűrűbben futok bele olyan angolszász irodalomba, melyen érződik az iparosmunka jelleg. Az ötletek hiányát túlírással próbálják kompenzálni, aminek következtében a történetek ellaposodnak és unalomba fulladnak. Csak ront a helyzeten, hogy a túlírás következtében a terjedelem egyre nagyobb, ami még jobban elriasztja az olvasót.