Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016

„A válasz nem is olyan bonyolult. Ha visszaemlékezem, hogy milyen sokáig tartott egy-egy novella elolvasása, nincs is min csodálkozni. Volt olyan novella, amit három-négy nap alatt sikerült csak elolvasnom, ugyanis olyan unalmas, semmitmondó volt, hogy pár oldal után bealudtam. A főnököm örülhetett ennek legjobban, hiszen másnap kipihenve mentem mindig munkába.

Szubjektív, hogy kinek mi tetszik. Azt viszont kijelenthetem, hogy Jonathan Strahan ízlése igencsak eltér az enyémtől. Ha megnézem az elmúlt években megjelent magyar (hazai írók) antológiákat, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy versenybe szállhatnak az angolszász piacon. Nem is lesz nekik nehéz versenyben kerülni, hiszen egyre sűrűbben futok bele olyan angolszász irodalomba, melyen érződik az iparosmunka jelleg. Az ötletek hiányát túlírással próbálják kompenzálni, aminek következtében a történetek ellaposodnak és unalomba fulladnak. Csak ront a helyzeten, hogy a túlírás következtében a terjedelem egyre nagyobb, ami még jobban elriasztja az olvasót.

Végül, de nem utolsó sorban, elismeréssel adózom a »novellák« fordítóinak. Külön dicséretet érdemel részemről Kleinheincz Csilla a Liliom és szarv fordításáért! A jövőben igyekszem több elismeréssel adózni a bejegyzésekben a fordítóknak, hiszen nagyon sok múlik rajtuk, hogy mennyire hitelesen tudják átadni az eredeti mű hangulatát, mondanivalóját, és egyes esetekben a dallamosságát.

Annak ellenére, hogy ekkora csalódás volt számomra ez az antológia, remélem, hogy a Gabo SFF jövőre is folytatja a megkezdett munkát. Hiszen szeretem a novellákat és egy csalódás még nem a világ vége. Bizalmat szavazok a 2017-es válogatásnak is, aztán majd kiderül, hogy mennyire váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az biztos, hogy egy alacsonyabb elvárási szintről fogok belekezdeni az olvasásába.”