A kínosság egy fokán

„És Lázár nem is az államtitkári kinevezés kínosságáról beszélt, hanem arról: október 23-án rendőr altábornagy lett a megszolgált emberből. Úgy tűnik jelenleg, Tasnádinak nem az lett a veszte, hogy III/II-es volt, és hogy Nagy Imre újratemetésén is dolgozott operatív tisztként. Nem, Tasnádi rossz időpontban lett rendőr altábornagy. És ez kínos.

Mondhatnánk persze, hogy ebben a távozásban már tényleg nincs mit kritizálni: a világ rendje helyreállt, végre nem államtitkár az exháromperkettes. És elküldték az uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárt, Köpeczi-Bócz Tamást is, aki olyan ügyesen mentette át magát a Gyurcsány-érából, hogy egyszerre tartozott Magyar Bálint és a jelenlegi kormány bizalmi köreibe, de Simon Gáborral is munkakapcsolatban állt korábban. Ő is jó szakember volt…

Nyilvánvaló, hogy az említettekhez hasonló kinevezettek vagy épp a megfelelő emberekkel barátkoztak, vagy túl sokat tudtak, esetleg olyan ismeretek birtokában voltak, amilyenekében egy mezei szakember nem. A »jó szakember« csak virágnyelven való megfogalmazása annak, hogy »éreztük kínosságát, de tekintsünk inkább el az etikai aggályoktól, éljenek a pragmatikus szempontok«. Ha pedig a dolog egy idő múlva túl kínossá válik, ha felmerül, hogy valami mégsem volt megfelelő, akkor csendben váltunk, mintha mi sem történt volna. Szaniszló Ferenctől visszakérjük a kitüntetését, a váratlanul bevezetett boltzárat ugyanolyan váratlanul eltöröljük. A felelősség vállalása? Ugyan: a vezető politikusok még elégedettek is lesznek magukkal, hogy korrigálták hibájukat. Legyen csak kínos Szaniszlónak, hogy visszakérnek tőle egy díjat, vagy magyarázgassa Tasnádi a bizonyítványát.”