Nincs mit megvétózni

„Ami a harcot illeti, az most nem nagyon kell, mert a balkáni migrációs útvonalra már nagyon figyel Brüsszel, és a külső határ védelme – egyébként a magyar kormány jogos örömére – szintén prioritást élvez. Most annak kellene inkább örülni, hogy az ezerszer elátkozott kvótát nem is emlegetik a végkövetkeztetésben, és általában annak, hogy az uniós országok többségétől gyökeresen eltérő menekültügyi álláspontunk nem kapott újabb kardlapozást. Az egy dolog, hogy a V4-ek által kidolgozott, Szlovákia által becsülettel végigvitt »rugalmas szolidaritás« úgy ahogy van, temethető, de legalább nem indul meg felsőbb parancsra az azonnali és tömeges menekültáthelyezés. A dokumentumban annyi szerepel, hogy az áthelyezést, főként a kísérő nélküli kiskorúak elhelyezését fel kell gyorsítani. Ám a menekültprobléma egészét tekintve ez még mindig kevés, mert az elvekben már nagyjából mindenki egyetért, a részletekben, fogalmakban, menekültügyi procedúrákban, jogi területen van nézeteltérés. Ami persze jellegénél fogva lassítja a folyamatot, Orbánék tehát hátra is dőlhetnek. Egy tegnap Brüsszelben született lábjegyzet is segít ebben. Ez ugyanis arról szól, hogy hiába dönt bármit a tanács, Magyarországra és Szlovákiára tekintettel meg kell várni az Európai Bíróság hamarosan várható döntését. Időt kaptunk, pihenjünk egy kicsit a sok harc között.”