Magyar Péterre csúnyán ráhozta a frászt Puzsér, a napon felejtett csokihörcsög megfutamodott

Végre kiderült az igazság.

Természetesen a hasonló kijelentések miatt nem annyira az szív, aki megkockáztatja ezeket, hanem mi, romániai magyarok. Elmagyarázhatnánk, hogy mi többnyire nem a történelmi sérelmeink szimbolikus idejében élünk, mint ahogy sok magyar politikus feltételezi, hanem a nagyonis gyakorlatias reális időben.
„Természetesen a hasonló kijelentések miatt nem annyira az szív, aki megkockáztatja ezeket, hanem mi, romániai magyarok. De nagyon nehéz elmagyarázni egy magyarországi politikusnak, hogy miért is nem jó ilyenkor a harsány gyász. Elmagyarázhatnánk, hogy mi többnyire nem a történelmi sérelmeink szimbolikus idejében élünk, mint ahogy sok magyar politikus feltételezi, hanem a nagyonis gyakorlatias reális időben. Román hatóságokkal, román munkatársakkal, román szomszédokkal és, miért is ne, román barátokkal. De vajon egy magyarországi politikus kész megérteni ennek a konzisztenciáját? Ezt a típusú, némileg empatikusabb magyarázatot ragoztam volna Szijjártó Péter inspirálatlan kijelentése kapcsán, esetleg citálhattam volna Traian Băsescu kirohanását, a Jobbik viszontreakcióját, stb. De mire mentem volna ezzel az okoskodással?”