„A kész magyar szöveg nagyon természetesnek hat. Ám Ted Chiang angol nyelvű novellája számos csapdát rejt, elég, ha csak a jövőidejű mondatokra gondolunk. Mi volt a legnagyobb nehézség?
Nagyon örülök, ha a végeredmény természetesnek hat. A legnagyobb nehézség pont az említett jövő idejű narráció volt. A novella végig jövő időt használ, ami az angol eredetiben a „will” segédigének hála végig teljesen egyszerű és egyértelmű, viszont magyarul kifejezetten csúnyán festett volna a szöveg, ha minden mondatban ugyanazt a formulát követem. Szerencsére a magyarban egyéb más módokon is ki lehet fejezni a jövő időt – viszont éppen ezért talán kevésbé direkt, mint az eredetiben.
Láttad a novellából készült filmet? Hogy tetszett?
Láttam és tetszett, apróbb fenntartásaim ellenére is. Amikor fordítottam, még csak azt lehetett tudni, hogy lesz belőle film, viszont hónapokra voltunk még az első trailertől, és végig azon tűnődtem, ezt a teljesen megfilmesíthetetlennek tűnő alapanyagot vajon hogyan fogják pont Hollywoodban vászonra vinni. Amilyen nehéz feladat volt, olyan jól megoldották az alapötlet megcsonkítása nélkül, és a vizuális megoldások, amiket hozzátettek, nekem különösen tetszettek. Viszont sajnos szájbarágósabb a kelleténél, és a novellában szépen végigvitt, tudományos szál a filmben sokkal misztikusabbnak tűnik a kelleténél.”