Terror a vásárban: hazudnak rendületlenül

„December 19-én hétfőn este nyolctól a késő éjszakai órákig a három vezető német tévécsatornán, a ZDF-en, az RTL-en és a SAT. 1-en folyamatosan követtem a berlini merényletről szóló tudósításokat. Aztán gyötrelmeim végén azt állapítottam meg, hogy milyen nagy költő is Vörösmarty Mihály, és hogy parafrazált formában mi mindenre nem alkalmas a Szózat első sora: Hazudnak rendületlenül. Mentségemre csak annyit, hogy a szent szavak kiforgatását annak idején még Arany János is megcselekedte imigyen: Hasadnak rendületlenül légy híve, ó magyar!

Szóval a német bérbohócok a nagy tévécirkuszokban egészen az igazság órájának eljöttéig hazudtak rendületlenül. Először a hülyét játszották, azzal kábítva a mindenre vevő német nyárspolgárt, hogy csakis baleset történhetett, hiszen a rendőrség át sem vizsgálta a karácsonyi vásárba valószínűleg műszaki hiba miatt vagy emberi gondatlanságból belerohant és végül a Budapester Strassén landolt kamiont, amelyben egy rendes merényletkor azonnal robbanóanyagot szoktak keresni. Aztán a balesetben az egyik vezető meghalt, a másik pedig, aki éppen a volánnál ült, nyilván félelmében menekült el a felelősségre vonás elől. A szemfényvesztő mutatvány közben ameddig lehetett, mindhárom csatornán, különböző intenzitással, makacsul ragaszkodtak az egy halálos áldozat elméletéhez, ami egy ilyen sajnálatos esetben ugye nem is olyan sok, a sérültek számát pedig a német nyelv gazdag szókészletét felhasználva próbálták megadni: legfeljebb néhány vagy kevés számú sebesültről akartak tudni, amikor már minden hírforrás legalább ötvenről beszélt, és kilenc halottról tudott. A meggyilkolt sofőr lengyel származása és a kamion vágóképekkel többszörösen igazolt lengyel rendszáma újabb fordulatot hozott a bohózatba. Ezekbe a tényekbe úgy kapaszkodtak bele, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba, és akinek füle volt a hallásra, szeme a látásra, az a sejtelmes megjegyzésekből minden további nélkül a kormányon lévő lengyel rezsimre asszociálhatott.

Szóval hazudtak rendületlenül. Amikor a műsorvezetők a jó meleg stúdióban, a helyszíni tudósítók pedig a vásárban fagyoskodva végképp kifogytak a szuszból, segítségül hívták a különféle rendű és rangú terrorszakértőket, biztonságpolitikai szakértőket, akik követhetetlen szakzsargonban még rátettek egy pár lapáttal a sok halandzsára, és ők is hazudtak rendületlenül.”