Nálunk nem volt komolyabb gótikus irodalmi irányzat

„A fantasztikus irodalmi téma ismerőjeként gondolkodtál már azon, mi lehet az oka, hogy a horror irodalom különböző formái csak ritkán jelennek meg a hazai irodalmi színtéren?

Nem csak gondolkodtam a témán, de kutattam is. Nehéz kérdés. Az első ok, hogy nálunk nem volt komolyabb gótikus irodalmi irányzat, legfeljebb költeményekben, egy-egy kivételes prózában (a Nyugatos írók korából ránk maradt Éjfél című antológia relatív soványsága elég árulkodó). Sok klasszikus gótikus regényt még csak le sem fordítottak magyarra, vagy csak nagyon későn, pl. a Melmoth the Wanderer vagy a The Mysteries of Udolpho egyáltalán nem jelentek még meg.

A másik, hogy amikor igazán beindult a (poszt)viktoriánus-gótikus irodalom, és később Amerikában a ponyvamagazinok erősebb fantasztikus-horrorisztikus fellendülése, akkor nálunk többnyire világháborúk voltak. Ezt követően meg évtizedekig összehasonlíthatatlanok voltak az élet- és kultúrakörülmények nyugati országokkal. Magyarországon a valóság volt a horror. Olyan traumák voltak ebben az országban, hogy egyszerűen luxus lett volna ezen felül még borzalmakat kitermelni. A kilencvenes években robbant be minden, egyszerre, és máig azon dolgozunk, hogy szűrjük, feldolgozzuk a jó horrorirodalmat, de akárhogy igyekszünk, ez rétegirodalom marad, amolyan irodalmi csemege, ami még mindig egy kicsit luxus az ún. »fontosabb« témák mellett. Desszert, ami alig fér el a megrakott asztalon.”