Ez természetes is, mivel nincs benne a hétköznapjaikban, nem találkozik velük nap, mint nap és nemcsak a történések ismerete hiányzik, hanem a gyerekek mindennapi érzelmei, gondolatai. A hétvégi szülőnek ezért sokszor az a belső kényszere támad, hogy programokat kell szervezni a gyerekeknek, ezért szinte állandóan valami történést szerveznek. Nincs meg a hétköznapok természetes folytatása a családi hétvégeken, amikor mindenki a hétközbeni feladatait folytatja, és terveznek, csinálnak hétvégi programokat is. Ez így valójában nem eléggé közös élet, csak együttesen csinált élet és hétvége.
Persze az is kérdés, hogy hogyan lehet közösen csinálni. A hétvégi szülő általában az, aki új helyre költözik, ő alakítja ki az új otthonát és a gyerekeinek is egy új otthont. Ez az új hely attól fog otthonná alakulni, hogy a gyerekek is részt vesznek a kialakításban, a tervezéstől a megvalósításig a lehető legtöbb kérdésben, dologban. Itt akár olyanokat is ki lehet találni, amiket korábban nem tettek együtt: festés, bútorszerelés, függönyök varrása, a berendezés közös kiválasztása. Fontos, hogy a gyerekek a magukénak tudják érezni az új otthont, oda úgy térjenek haza, hogy az biztonságot, megnyugvást adjon nekik.
A hétvégi szülőnek sokszor nehéz a saját esetleges hétvégi programját és a gyerekek esetleges hétvégi programját összeegyeztetni. Általában az a legeredményesebb, ha mind a gyerekek és a szülő számára is lehetőség van a saját programjának megvalósítására. Lehet, hogy a gyerekünk szeret a barátaival korcsolyázni járni, vasárnap délelőttönként, de ezt ne akadályozzuk meg amiatt, hogy most tudunk csak együtt lenni, most nem engedjük el, vagy megkérjük, hogy ne menjen el, hanem legyünk együtt.