Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Nagyon jó évet zártak idén a fantasztikus műfajok világszerte. A fantasztikum mára egyértelműen mainstream: egyre több SFF-könyv jelenik meg, a különböző adaptációk pedig elfoglalták a tévéképernyőket és mozivásznakat. Ez egyszerre jó és rossz, itthon pedig a bő évek után akár szűkösebbek is jöhetnek a globális térhódítás ellenére. Év végi főszerkesztői vélemény.
2016 ismét rendkívül gazdag év volt a fantasztikus műfajok rajongói számára. Csak erősödtek azok a trendek, amelyekről az oldal indulásakor, több mint egy éve írtam: a sci-fi, a fantasy és a képregényes témák mára nem a perifériát, nem is félperifériát, hanem egyértelműen a mainstreamet jelentik, legyen szó filmekről, könyvekről, vagy sorozatokról. Ez egyszerre jó és rossz a műfajoknak, és persze más a helyzet, ha a külföldi helyzetet és a hazait nézzük.
Hét bő esztendő?
Külföldön – és ez alatt első sorban Amerikát értem – ez egyre több megjelenő címet, egyre több filmként/sorozatként feldolgozott képregényt és könyvet, és néhány eredeti mozgóképes alkotást jelent. Ez jó, mert csak örülni lehet annak, ha szélesebb közönség szeret meg valamit, ami a szívünk csücske. Ez rossz, mert… Mert a tömeggyártásban egyre több lesz a közepes vagy a silány áru, mert az adaptált filmeket minél szélesebb tömeg ízlésére kell optimalizálni, mert az újonnan érkezettek miatt felhígul a rajongótábor. Sorolhatnánk – bár én inkább a szívem csücskének megosztására helyezném a hangsúlyt.
Az angolszász fantasztikus irodalom már rég elérte azt a szintet, amikor nem lehet az egészet befogadni: felértékelődik a kiadók, a blogok, a véleményvezérek, a szaksajtó, a díjak szerepe. Nem titok közben az sem, hogy a külföldi szakportálok jelentős részét valamelyik piaci szereplő működteti, szóval csak óvatosan bízhatunk bennük. Nagyon nagy a küzdelem a figyelemért. Nem véletlen, hogy most erősödik a kultúrharc is a különböző oldalak között – persze ezt láttuk idén a világban is, de ne felejtsük el, hogy ez a konfliktus nem idén, hanem két éve kezdődött. Más okai is vannak.
Itthon egyszerűbb dolgunk van: ha egy külföldi regény eljut a magyar megjelenésig, akkor arra a regényre már egyszer felfigyelt egy külföldi kiadó, több külföldi szerkesztő megdolgozta, aztán felfigyelt rá egy hazai kiadó, mérlegelte, hogy érdemes-e kiadnia, és úgy döntött, hogy kiadja. Nagy valószínűséggel nem lesz rossz: nem egy szélsőségesen kísérletező hely a magyar fantasztikus piac. Az az importregény, amit megbízható magyar kiadó kiad, az minimum erős közepes lesz, persze ízlésfüggő is a dolog.
A magyar művekkel kapcsolatban nem ilyen egyszerű a dolog. A magyar regények ugyanis nem hogy nem mennek át sok szűrőn, de gyakran úgy néznek ki, mintha a szerzőjük sem olvasta volna őket újra leadás előtt. Gyakran görcsöl a gyomrom, ha egy magyar zsánerkönyv a kezembe kerül, mert félek, hogy rossz lesz; és két oldal után már bizonyos vagyok benne, hogy az lesz. Nem azért mert rossz az ötlet, vagy a karakterek, hanem mert az író nem tud írni. Vannak gyöngyszemek persze, meg megbízható szerzők, idén is volt pár, jövőre is lesz. Hiányzik azonban az a keretrendszer, ahol a tehetségek fejlődni tudnak. A „Nincs kifogás”-sorozat azért indult, hogy ezzel megpróbáljunk valahogy megbirkózni.
A jövőről, a más világokról, fényes birodalmakról és döntő csatákról szőtt álmokat mindenképp álmodni fogja valaki, és mi nagyon szeretnénk, ha nem csak az angolszász világban tennék ezt – vagy tennék ezt mások számára is élvezhető módon.
Hét szűk esztendő?
Állapítsuk meg: összességében nagyon jó dolgunk itthon volt az elmúlt években, idén meg aztán főleg. Mint azt a magyar fantasztikum helyzetét taglaló cikksorozatunkban mindenki elmondta: a magyar kiadók remekül követik a külföldi megjelenéseket, a fontosabb címek már ugyanabban az évben a magyar polcokon vannak, de legkésőbb a következőben megjelennek. Az idei díjszezont taroló két kötet – a Rengeteg és Az ötödik évszak – az előtt megjelent, hogy bármit nyert volna. De ezeken kívül is volt egy sor egyéb csemege, amelyekről itt írtunk részletesen.
Becsüljük meg ezt, és ne torrentről töltsük le a fordításokat. Ne legyintsünk, ha egy sorozat első része jön, mert a legyintések miatt nem fog jönni a második – ha nem vagyunk biztosak benne, akkor kérjük kölcsön, vegyük ki a könyvtárból, ne várjunk az utolsó rész megjelenéséig. Ha valami tetszik, arról írjunk értékelést a Molyra, adjuk kölcsön a barátainknak, prédikáljunk róla sörözés közben. Vegyünk belőle kettőt, és az egyiket veszítsük el direkt egy kávézóban. Szervezzünk olvasókört. Osszuk meg a Facebookon. Tegyünk meg mindent, amit lehet, ha valami tényleg tetszik, ne tartsuk magunkban a dolgot.
A bő esztendők ugyanis nem biztos, hogy örökké tartanak. Mindenki hallja évek óta, hogy az Alexandra könyvesboltok körül óriási gondok vannak, idén pedig már nyíltan beszélt arról például a Fumax, hogy az elmaradt kifizetések miatt meg kell kurtítaniuk a jövő évi kiadói terveiket. Nem tudtuk nem észrevenni, hogy a Gabo SFF jövő évi listája is vékonyabb, mint a tavalyi - ráadásul van könyv, ami már idénről csúszik át oda. A Delta Vision eközben szép kerek listát virított, kérdés, hogy mi hogy fog beleférni, és az Agave Könyvek jövő évi tervei is ígéretesek. Hogy a Galaktika mire készül jövőre, azt egyelőre nem tudjuk, csak azt reméljük, hogy minden jogdíjat ki fognak fizetni a szerzőknek.
Lesz miről írnunk 2017-ben is
A Mandiner.sci-fi elmúlt egy évének legfontosabb cikkeit itt összegeztük, nem tudom, mit lehetne még hozzátenni. Fontos volt a galaktikás cikk, mert a régi tabukat le kell dönteni. Fontos volt a „A magyar fantasztikum helyzete”-cikksorozat, mert átívelt a szekértáborokon, megszólalt benne majdnem mindenki, és nagyon sok érdekes dolog elhangzott. Fontosak voltak a különböző listák, mert a zsánerekkel most ismerkedőknek meg kell fogni a kezét.
Nekem személy szerint különös élmény volt egy évig hangsúlyosan foglalkozni ezzel a területtel. Meg kellett birkóznom azzal, hogy az olvasás nem csak szórakozás, hanem munka, és néha olyan dolgokat is olvastam, aminek magamtól nem álltam volna neki. Egy sor olyan dolgot nem olvastam, amit el akartam, mert nem jutott rá idő. A saját fikciós projektjeimen nem nagyon dolgoztam, és ebben sok egyéb tényező mellett szerepet játszott az is, hogy minden kreatív energiámat lekötötte az oldal.
De úgy érzem, hogy megérte. Valami elkezdődött itt, aminek lehet, hogy lesz folytatása, lehet, hogy nem, de idén mozdult valamerre: vitát generált, olvasókat vonzott, változtatott, gondolkodásra késztetett. Nyílt, őszinte, független, alkalmanként provokatív hang volt. Terveink szerint maradunk ilyennek jövőre is, reményeink szerint több szerzővel (szükségünk van rád, jelentkezz!), több hosszú cikkel, amelyben kivesézünk egy-egy témát, és továbbra is a legfrissebb hírekkel, videókkal és véleményekkel a fantasztikum világából.
Hát lesz itt jövőre új Blade Runner, Pókember és A galaxis őrzői, jön a Valerian, a Star Wars VIII, a Wonder Woman, az Igazság Ligája, a Logan és a Ghost in the Shell-mozi, a tévében pedig többek között az Amerikai istenek, a Twin Peaks, az Electric Dreams: The World of Philip K. Dick, a Valós halál és a Star Trek Discovery. Lesz új könyv John Scalzitól, Kim Stanley Robinsontól, Ian McDonaldtól, Brian Staveleytől, Ben H. Winterstől, a hazaiak közül pedig Brandon Hackettől és László Zoltántól, de még Alastair Reynolds is visszatér – és a sok új névről akkor még nem is beszéltünk. Lesz miről írnunk.
Reméljük, hogy ti is velünk maradtok. Addig pedig: ne essetek pánikba, mindig legyen nálatok a törölközőtök, és ne féljetek fantasztikus irodalomra költeni!
*
Kövesd a Moly- és a Facebook-oldalunkat, hogy ne maradj le semmi fontosról, ami a hazai és a külföldi fantasztikum világában történik!