Mit tegyek, ha az én gyerekem a „rossz diák”?

„Van, aki fellázad. Kitart amellett, hogy az ő gyereke márpedig nem rossz, nem tett semmit, a pedagógus túloz! Van aki, csak megszeppenve bólogat a panaszokat hallgatva, és otthon előveszi a gyereket, hogy miért viselkedik így az iskolában. De van más lehetőség is?

A szülő joggal mondhatja, hogy a gyerek nem „rossz”! Ez pedig nem jelenti azt, hogy a fejét a homokba dugja, és azt állítja, hogy a gyerekére vonatkozó panaszok légből kapottak. Mert ezek a tettek – verekedés, órai figyelmetlenség, beszólogatás – mind árulkodnak valamiről. Nem, nem arról, hogy a gyerek javíthatatlan csirkefogó lenne, hanem arról, hogy nem érzi jól magát a bőrében! Hogy valami olyan gondja van az iskolában, amire ő ezeket a válaszreakciókat tartja helyesnek. Esetleg a beszólásokkal szeretné titkolni, hogy ő valójában mennyire szorong, vagy a verekedéssel kompenzálni, hogy kilóg a közösségből. Számtalan oka lehet – és ezeket az okokat kell feltérképezni ilyenkor. Ugyanis nagyon fontos tudatosítani: az a gyerek, aki verekszik, zavarja az órát, nem örömében teszi, hanem azért, mert szintén rosszul érzi magát. A büntetés pedig ilyenkor nem célravezető. Azt kell megtalálni, miért viselkedik így, és azokkal a szituációkkal kellene kezdeni valamit, amik ilyen viselkedést váltanak ki belőle.

(...)

Ha az osztályban már a gyerekünk fejére ragasztották a láthatatlan cetlit, amin ez áll: az osztály rossz diákja – nem lesz könnyű szabadulni ettől a szereptől, akkor sem, ha a gyerek szeretne változtatni. Ilyenkor nagyon fontos a közösség együttműködése és a pedagógus támogatása is. Tarthatunk rendkívüli szülői értekezletet, beszélgethetünk közösen a lehetséges megoldásokról és az osztályközösségről. Esetleg találhatunk olyan osztálytársakat, szülőket, akik szívesen segítenek. Ami a legfontosabb: rossz gyerek nem létezik. Vannak azonban bőven rossz szituációk, sok-sok iskolai stresszforrás és feszültség, amin közösen: pedagógusi és szülői összefogással lehet változtatni.”