„Kedves Anyuka! Be tudna jönni az iskolába, hogy elbeszélgessünk a gyerekéről? Igen, róla. Merthogy verekszik, beszól, piszkálja az osztálytársait, zavarja az órát a viselkedésével!” Mit tehet a szülő, ha ez az üzenet várja a pedagógustól? Ha a diákoktól és a tanároktól is azt hallja, hogy az ő gyereke „rossz”? Tagadjon, lázadjon, védekezzen, bólogasson? Vagy van más megoldás is?
„Van, aki fellázad. Kitart amellett, hogy az ő gyereke márpedig nem rossz, nem tett semmit, a pedagógus túloz! Van aki, csak megszeppenve bólogat a panaszokat hallgatva, és otthon előveszi a gyereket, hogy miért viselkedik így az iskolában. De van más lehetőség is?
A szülő joggal mondhatja, hogy a gyerek nem „rossz”! Ez pedig nem jelenti azt, hogy a fejét a homokba dugja, és azt állítja, hogy a gyerekére vonatkozó panaszok légből kapottak. Mert ezek a tettek – verekedés, órai figyelmetlenség, beszólogatás – mind árulkodnak valamiről. Nem, nem arról, hogy a gyerek javíthatatlan csirkefogó lenne, hanem arról, hogy nem érzi jól magát a bőrében! Hogy valami olyan gondja van az iskolában, amire ő ezeket a válaszreakciókat tartja helyesnek. Esetleg a beszólásokkal szeretné titkolni, hogy ő valójában mennyire szorong, vagy a verekedéssel kompenzálni, hogy kilóg a közösségből. Számtalan oka lehet – és ezeket az okokat kell feltérképezni ilyenkor. Ugyanis nagyon fontos tudatosítani: az a gyerek, aki verekszik, zavarja az órát, nem örömében teszi, hanem azért, mert szintén rosszul érzi magát. A büntetés pedig ilyenkor nem célravezető. Azt kell megtalálni, miért viselkedik így, és azokkal a szituációkkal kellene kezdeni valamit, amik ilyen viselkedést váltanak ki belőle.
(...)
Ha az osztályban már a gyerekünk fejére ragasztották a láthatatlan cetlit, amin ez áll: az osztály rossz diákja – nem lesz könnyű szabadulni ettől a szereptől, akkor sem, ha a gyerek szeretne változtatni. Ilyenkor nagyon fontos a közösség együttműködése és a pedagógus támogatása is. Tarthatunk rendkívüli szülői értekezletet, beszélgethetünk közösen a lehetséges megoldásokról és az osztályközösségről. Esetleg találhatunk olyan osztálytársakat, szülőket, akik szívesen segítenek. Ami a legfontosabb: rossz gyerek nem létezik. Vannak azonban bőven rossz szituációk, sok-sok iskolai stresszforrás és feszültség, amin közösen: pedagógusi és szülői összefogással lehet változtatni.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Szoboszlai Zsolt és Stefan Gyökeres döntései meghatározták fiaik pályafutását.
„Gondolta volna, hogy ilyen rendes ember lesz belőlem?” Talán ennél szívmelengetőbbet nem is hallhat egy cigány szegregátumban szolgáló szerzetesnővér. A Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjai néhány évtizede a legkilátástalanabb helyzetben élők mellé szegődtek, s azóta minden csillogó koromfekete szempárból maga Krisztus néz vissza rájuk. A Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Arlón jártunk.
A gödi Búzaszem iskolában évek óta a táskák mélyén lapulnak az okoseszközök. A tanulóknak egészen nyolcadik osztályig még odahaza sincs megengedve a használatuk. Helyette néptánc- és népzeneórákat vesznek, cserkészkednek, a fiúk még a szablyavívás fortélyait is elsajátíthatják.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Fontosnak tartjuk, hogy minden élethelyzetben segítsük a magyar családokat.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
