Egy mutáns fasisztának akkor sincs igaza, ha igaza van

„Szerette riogatni a környezetét azzal a kedvenc mondásával, hogy ön az SZDSZ fasisztája?

Voltak, akik a fasisztát orrontották bennem, és erre szándékosan rájátszottam. Korábban is úgy láttam, hogy értelmes, művelt gyerekekről van szó, akik azonban a felvilágosodás mintájára az embert alapvetően jónak tartották, mondjuk úgy, megválthatónak. Ezt nem így gondolom, ami mindig, minden mondatomból sütött. Az ember sötét oldalának a kivetítése és naiv, idealista párttársaim froclizása volt az oka annak, hogy ironikusan én is lefasisztáztam magam.

De a fasiszta szót amúgy is túl sokat használja, a mai orbáni rendszerről be­­szélve is. Más oldalról, de ön nekem éppúgy egy túlfeszített lényeglátó, mint Eörsi István is volt. Visszautasítja?

Mentségemre szolgáljon, hogy erről a rendszerről írtam egy érvelő könyvet 2014-ben, és az érveimet azóta sem cáfolta meggyőzően senki. Nézzük meg: ma is érvényesül a vezérelv, a tekintélyelv, az erő elve, láthatjuk a teljesen megszállt állami intézményeket, az egyház és az állam sajátos összefonódását, a féktelen nacionalista propagandát és a kirekesztést, ami most nem a zsidók ellen irányul, hanem mindenki ellen, aki nem az »övék«.

Nincs faji gondolat, nincs tömegterror.

Az előbbi okán mondom, hogy a rendszer a latin fasizmusokra hajaz, nem a né­­metre. Tömegterrorra nincs szükségük, rájöttek arra, hogy a nyílt erőszak kontraproduktív, fölösleges, hiszen a teljhatalom úgyis a kezükben van.”