„Már az otthontanulás is sokaknak túlmegy minden határon, de az igazi hardcore megoldás az, amikor a gyerek nemcsak, hogy nem jár iskolába, hanem otthon, vizsgák nélkül, teljesen szabadon tanul. A »rendes«, iskolai tantervtől függetlenül, a szülő és a gyerek együtt állítanak össze egy tervet arról, hogy a következő időszakban mivel szeretnének foglalkozni, és gyakorlatilag semmiféle külső kényszer nem köti őket.
A szabadontanulás (vagy eredeti, angol nevén unschooling - kb: iskolátlankodás) filozófiája szerint olyan nincs, hogy egy gyerek nem tanul: természetüktől fogva, az érettségük szerint azok felé a dolgok felé fordulnak, amelyekre éppen fogékony az idegrendszerük. Ezért nem csoda, hogy vannak, akik pont nem kíváncsiak arra, amit az iskolában tanítanának nekik egy adott időszakban. Nem baj, majd csinálnak valami mást, amiből megtanulnak valamit, ami viszont érdekli is őket.
Gondolták volna-e, hogy Magyarországon is vannak unschooler, vagyis szabadtanuló gyerekek és közösségek? A Lévai család három gyereke közül kettő már így él, a családfőt, Ádámot kérdeztük ki alaposan a dolog működéséről.
A gyerekeitek otthon szabadon tanulnak, hogy van ez?
Hivatalosan egy külföldi iskola személyre szabott programjában tanulnak a gyermekeink.
Külföldön is éltek?
Nem, Magyarországon élünk, egy faluban.
Hogy kezdődött az egész?
Én ezt valamilyen evolúciós gondolkodásnak fogom fel, így szoktam elmagyarázni. A feleségem és én »normális« magyar családban nőttünk fel, iskolába jártunk. Teljes átlagos gyerekkorunk volt, semmi kiugró érdekesség.
Amikor a feleségem az első gyerekünkkel várandós lett, egy ismerősünk akkor mutatta meg nekünk Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában című könyvét, talán ismered, ez egy »alapkönyv« a kendős/hordozós szubkultúrában. Ennek a hatására is döntöttük el, hogy, ha megszületik az első gyermekünk, akkor nem lesz babakocsija, ellenben mindig hordozva lesz, igény szerint lesz szoptatva, együtt alszunk, EC-zünk (öko-higiénia, más néven pelenkanélküliség – Primilla) vagy legalábbis mosható pelenkát használunk. Szóval próbálunk tudatosan kötődő nevelést folytatni. De ekkor még mi is ferde szemmel néztünk az otthonszülőkre és otthontanulókra, akikből bőven van a falunkban a közeli ismerőseink között.
Ebben apaként partner voltál, vagy egyenesen motorja a dolognak?
Nagyon erős partner, szeretem, ha a feleségem vezet és szeretem őt ebben támogatni. Persze nem volt nehéz, mert nekem is szimpatikus volt ez a dolog.(...) A legidősebb gyermekünket először a helyi Waldorf oviba írattuk be. Az oviban próbáltunk nagyon nyitottak lenni, tudtuk, hogy a környéken ez az egyetlen elfogadható lehetőség, ami összeegyeztethető az életfilozófiánkkal. Sajnos nem jött össze. Úgyhogy két év után otthagytuk az ovit. Ekkor a legnagyobb gyerekünknek még mindig volt egy éve az iskoláig, és a falubeli közeli ismerőseink révén egyre szimpatikusabbá vált az otthontanulás, mint alternatíva. Gondoltuk, nem veszíthetünk semmit, elkezdjük. Ha nem megy, akkor következő évben még mindig beírathatjuk iskolába. Két éve élünk így, és nagyon bejött.
(...)
A feleséged akkor három gyerekkel van otthon? Elég nagy feladat, főleg, hogy a nagyot tanítani is kellene, ami elég nehéz úgy, hogy két kicsi rágja közben az asztalt.
Igen, hatalmas munka, de nem kell tanítani aktívan. Pontosan ez az „unschooling” (szabadontanulás) lényege, hogy nem csinálunk iskolát a házunkból. Viszont a tanulást kitágítjuk, nem csak az egész házra és a tanítási napokra, hanem az egész világra és a nap minden percére... (megfordítva nem csak a házunkból csinálunk iskolát, hanem az egész világból).
(...)
Mit jelent a gyakorlatban az unschooling? Azt csinál a gyerek egész nap, amit csak akar?
(...) Lényegében igen. Igazából pont ez az érdekes, hogy mit jelent a "tanulás". Minden év elején a szülő (vagy a diák, ha már elég idős), készít egy egyénre szabott tantervet. Megadnak témaköröket, magyarul tantárgyakat, amikhez írni kell szabad fogalmazásban egy tantervet. Nagyjából annyit, hogy idén szeretnénk ezt és ezt csinálni, azt megtanulni, ilyet tapasztalni, vagy ilyen-olyan szakkörökre járni, órákra, edzésre, zenét tanulni, olvasni, múzeumba járni, utazni, stb... Mindezt hét témára bontva. (...) A tanterv elkészítéséhez az iskola segítséget is nyújt egy tanulókísérő személyében, ő biztosítja, hogy a tanterv formailag helyes, értelmes, legyen, esetleg ötletekkel segít.
Tehát mindenki magának találja ki, hogy abban az évben mivel akar foglalkozni, csak jól meg kell hátterezni?
Igen, és év közben is javasolt egy naplóban dokumentálni, hogy mit hogyan csinálunk, hogy a tervhez képest hogy haladunk, jöttek-e be új érdeklődési körök?
Ez menet közben változhat? Például, hogyha a gyerek év közben találkozik valamivel, ami elkezdi veszettül érdekelni?
Persze, ez csak egy terv, a tervek változhatnak, nem probléma.
Tehát úgy néz ki, hogy a szülő ismeri a gyerekét, és felméri a helyi feltételeket... mondjuk Sopronban laknak, ott a régi mészkőbánya Fertőrákoson, a gyerek meg imád ott bóklászni. A szülő lecsap az ötletre, és kitalálja, hogy minden mehet abban az évben, ami a mészkővel kapcsolatos? Geológia, őslénytan, építészet, mészkőhegységek élővilága, stb?
Pontosan!
És ha a gyerek elalszik közben, mondjuk, rájön egy idő után, hogy a kövek unalmasak, viszont mekkora buli rákászni a Fertőben, akkor váltunk vízi élővilágra?
Igen. Akkor levonjuk a következtetést, hogy a kövek nem érdeklik a gyereket, és hozzávesszük a rákokat a tervhez. Az eddig megtanultakat sem dobjuk el, inkább módosítjuk az irányt. Ez egy megismerési folyamat a szülő és a gyerek számára is. Nem az a baj, hogyha eltérnek, de legyen mindig visszacsatolás, hogy mivel foglalkoztak, milyen hatással volt rá és milyen irányba mennek tovább. Azt azért hozzátenném, hogy még ha a szülő is állítja össze a tantervet, azért a gyerek inputjával.
Vagy ebben a korban gyorsan változnak a gyerekek.
A lényeg, hogy igen, lehet váltani. A tanulókísérő véglegesíti a tantervet.
(...)
De mi lesz akkor, ha a feleségednek elege lesz, és szusszanna egyet sok év folyamatos gyerekezés után? Átjárható a rendszer? Iskolába tudná adni a gyerekeket?
Ez jó kérdés. A rendszer átjárható, és mivel mi kértünk bizonyítványt, ezért át tudnánk menni a magyar rendszerbe is. Ugyanaz a rendszer, mintha külföldről jönnél vissza a gyerekekkel. Az iskola, ahova mész, eldönti, milyen feltételekkel veszi fel. Az más kérdés, hogy csak akkor mennénk át, ha minden kötél szakad.
(...)
Mik a tapasztalataitok? Jót tesz a gyerekeknek ez az életmód?
Igen, feltétlenül. Barni lenne atipikus ügyeletes hülyegyerek az osztályban. Túl gyorsan fog az agya, túl gyorsan megunja a dolgokat, és nem tűri a korlátokat. Szandra meg a tipikus jókislány lenne, aki meg összetörne az elvárások súlya alatt. Így meg, hogy itthon vannak, Barninak muszáj puhulnia a Szandrához, Szandrának meg muszáj keményednie, kiállnia magáért.
(...)
Van különbség a „szorgalmi időszak”, és a „szünetek” között?
Nincs. Éljük az életünket.”
(...)