A sértődött agitpropos

„A forradalomnak nincs baloldali hőse a Fidesz narratívájában. Ezt tudtuk. Az volt a hivatalos emlékév célja, hogy ezt a tételt 14 milliárd forintból bebizonyítsa. A küldetés nem tűnt lehetetlennek, végül is csak a mártír miniszterelnököt, a munkástanácsokat és a demokratikus szocializmusban hívő tömegeket kellett a tablóról kiretusálni. Ez tökéletesen sikerült, még a gyanúsan balos Beethoven sem úszta meg, hogy az Egmont-nyitányt le ne cseréljék új indulóra ötvenmillióért. Feladat teljesítve – talán éppen a jelentését írta a nemzet első történésze, amikor bekövetkezett a történelemhamisítók rémálma; egy jelentéktelennek tűnő részletben elkövetett tévedés az egész konstrukció hitelességét rombolta le. Pontosabban nem is a tévedés, hanem az annak feltárására adott reakció. Mert slendriánságból elkövetett hiba előfordul mással is. Nevek és fényképek összekeverése egy történész által irányított projektben az átlagosnál kínosabb ugyan, de ilyen is volt már.

Ahogy azonban Schmidt Mária reagált, az kétségbevonhatatlanul megmutatta, hogy az emlékév nem a forradalom lehetséges történészszakmai értelmezését kínálja, hanem sima politikai propagandát. Az állami megbízatást vállaló történész, vagyis a tudomány embere ugyanis a hiba kiderültét szakmai kérdésként kezeli, reakcióját áthatja annak a tudata, hogy ő azoknak a pénzét is költi, akik a hibára a figyelmét felhívták, ezért nem kezd kioktató hangnemű vádaskodásba, hanem megköszöni a figyelmes észrevételeket. Ha az észrevételek nem bizonyulnak igaznak, akkor megcáfolja azokat, de az állampolgári érdeklődést akkor is megköszöni. Történész nem nevezi politikai támadásnak a tényadatokra vonatkozó kifogásokat, nem minősíti a kritikusokat, az esetet feltáró 168 Órát nem nevezi »a magyar média egy jól körülhatárolható részének« még akkor sem, ha egyébként igaz: a magyar médiának még megmaradt egy jól körülhatárolható, alig látható része, ahol megpróbálják kontrollálni a mindenkori hatalmat és annak kiszolgálóit, éppen annak az eszmének a jegyében, amiért a pesti srácok hatvan évvel ezelőtt az utcára mentek.

Schmidt azonban napok óta sértődötten csapkod, teljesen úgy viselkedik, mint az egyszeri fideszes miniszter két perccel a lelepleződése után, ahelyett hogy kiejtené az ilyenkor megszokott három egyszerű szót: elnézést, hibáztunk, javítjuk. Igazi forradalom lenne a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.”