Amire 2016 megtanított minket

„A média lehetőséget ad az extrém jelölteknek, a pártok pedig túl törékenyek, hogy megállítsák őket. A közösségi média és a tévéhíradók minden egyes politikai lövedéket és inzultust közvetítenek, amit az elmúlt 18 hónapban egymásra köpködtek. Arra azonban kevés kapacitásuk volt, hogy széles körben elfogadott igazságokat alapozzanak meg, vagy hogy elősegítsék a konstruktív vitát olyan ügyekről, mint a klímaváltozás, vagy a büntető igazságszolgáltatás. A média demokratizálása közben a Twitter és a Facebook azt is lehetővé tette az amerikaiak számára, hogy csak olyan hírekkel találkozzanak, amiket hallani akarnak. (...)

Mr. Trump hozzáértően használta a médiáját és a szórakoztató értékét – gyakran inzultusok formájában – hogy minden szemet magán tartson. Képzeljék el, hogy mennyivel jutna messzebb egy fegyelmezettebb demagóg ugyanezt a formulát használva.

Növekszik a hispán részvétel. Ez egy fénylő pont. A korai részvétel olyan államokban, mint Nevada és Florida arra utal, hogy a hispánok sokkal nagyobb arányban voksolnak ezen a választáson, mint a korábbiakon. A latinó szavazók mobilizálhatók, ez pedig sarkalatos abban, hogy megérdemelt veszteséget okozzon Trumpnak. Mennyire passzolna.”