„A helyzet az LMP különalkujával tehát a következő. Négy konzervatív világnézetű alkotmánybírót választhat az Országgyűlés, akik közül az eddigi pályájuk alapján kettőről lehet alappal feltételezni, hogy képesek a kormánypárti érdekektől független, autonóm cselekvésre. Az Alkotmánybíróság sokszínűsége nem nő ezekkel a bírójelöltekkel, a Fidesz-KDNP hatalmi érdekeit zokszó nélkül kiszolgáló bírók száma pedig még nőhet is a testületen belül. Ráadásul a mostani választással ez a személyi összetétel 2023-ig betonozódik be az Alkotmánybíróságon belül, ami nemcsak a 2018-as, de még a 2022-es választások nyomán megalakuló kormányok mozgásterét is politikai szándékok szerint fogja meghatározni.
Nem vonjuk kétségbe az LMP jóhiszeműségét abban, hogy az ország érdekeit akarják szolgálni az alkotmánybírák megválasztásával. De orbitálisan átvágja őket a két kormányzópárt. Nyilván nagyon jó érzés egy kis ellenzéki párt számára, hogy a nagyok asztalához odaengedik őket tárgyalni. A tárgyalóasztal másik oldalán azonban hétpróbás gazemberek ülnek. Legalább az megfontolásra késztethetné Széll Bernadettet és Hadházy Ákost, hogy vajon miért is megy bele a Fidesz az alkuba. Az Alkotmánybíróság elvegetál a jelenlegi tizenegy bíróval is, akik között a kormánypártoknak egyértelmű többsége van. Ezen a helyzeten a Fidesz a bevett rutinja szerint csak akkor változtat, ha az érdekei úgy kívánják, ha tovább tudja erősíteni a hatalmi pozícióját. Sajnálatos, hogy ehhez az LMP így asszisztál.”