Clintonék receptje: tagadj, támadj, tarts ki!

„Clintonék gondolkodása szerint nincsen semmi kivetnivaló a rendszer öncélú felhasználásában. Silányságában, rossz döntéseiben és a botrányaik elsimításának készségében sem javult a Clinton-házaspár mérlege − írja a National Review-ban Jim Geraghty. (...)

A Hillary Clinton által korábban vezetett Külügyminisztérium és a Clinton Alapítvány között bonyolult összefonódások alakultak ki. A Clintonok gondolkodása szerint nincsen semmi kivetnivaló a rendszer öncélú felhasználásában. A legtermészetesebb dolog, hogy olyan személyektől vagy intézményektől folynak be alapítványi támogatások, amelyek közvetlenül érintettek és érdekeltek egy a Külügyminisztériummal kapcsolatos döntésben, és teljesen normális szerintük több százezer dolláros honoráriumért beszédet mondani a Las Vegas-i Egyetemen, elítélve a túlzottan magas tandíjakat.

Hillary Clinton egész életében az államigazgatásban dolgozott, pontosan tudja, hogyan működik a rendszer, tehát csak a hozzáállásában keresendő a szabálysértéseinek kiváltó oka – írja Geraghty. Hillary önmagát kivételesnek és a törvény felett állónak gondolja; úgy érzi, nem tartozik elszámolási kötelezettséggel a kisemberek felé. Töretlenül kiáll amellett, hogy jobboldali összeesküvést szőnek ellene, és ez a személyes támadás legitimálja az azonnali és kemény ellencsapást. A jobb jövő ígéretének zászlaját lengetve racionális alapokon hozza azokat a döntéseket, amelyek véghezviteléhez a hazugságok, a törvények bármiféle megsértése és a hatalommal való visszaélés mind igazolhatók.”