Az egyház bezárt és nem fogad több látogatót – Az ifjú pápáról

„A klasszikus egyházi csatározások is megjelennek egyébként a sorozatban: a konzervatív-progresszív, a nevetségesen buta, mégis misztikus népi és a nevetségesen rideg értelmiségi szembenállása. De minden kategória fölött áll a pápa láthatóan nagyon kitalált karaktere: ő valahogy egyik kategóriába sem illik, és ezért komoly fejtörést okoz Voiello bíborosnak ( Silvio Orlando), aki eddig igazán mozgatta a szálakat a Vatikánban. És – mint a valóságban – természetesen megjelenik az egyházpolitikai manipuláció, a sajtó szerepe, az egyház válsága és mindaz, ami valóban jellemzi az egyházat, persze sosem ennyire lesarkítottan.

Mi közben szurkolunk, hogy Őszentsége találjon rá a kegyelmes Istenre, melynek közelségét az elmúlt pár száz évben – elsősorban Luther tanításainak köszönhetően – minden egyház megérezhette már. Mivel a kegyelmes Isten elvesztése éppen ezt a nyomasztó, sötét, ellentmondásos és megosztó egyház vízióját teremti, amit az ifjú pápa első négy részben láthattunk, és amit nyomokban magunk is megtapasztalhatunk minden egyház (és minden földi intézmény) háza táján is.

Ez egy izgalmas krimi, tényleg egy vatikáni House of Cards. De ennél többet nem érdemes látni a sorozatban. Az ifjú pápát övező reakciók és a sorozat nézettsége viszont azt mutatja, hogy az embereket érdekli az egyház, és ez talán alkalmat ad arra is, hogy elkezdjünk arról beszélni, milyen valójában.”