Hátha mégsem blöfföl Putyin

Mi viszont azt tudjuk, hogy Oroszországnak vannak határai. Még inkább korlátai. „Miközben az orosz katonai képességek már a nem szakértőt is elgondolkodtatják, az ország lakosságának száma, a gazdaság egészének teljesítménye elmarad attól, hogy a belátható jövőben szuperhatalomnak lehessen tekinteni az Oroszországi Föderációt. Ám mégis van itt egy bökkenő. Vajon hagyatkozhatunk-e a régi fogalmainkra, a régi beidegződéseinkre?

Ugyanis megtörténhet az, amit egyre többen mondogatnak manapság, hogy a szuperhatalmi gondolkodásnak leáldozott. A hidegháború időszakában az USA-t, illetve a vele szemben álló Szovjetuniót illette a jelző, aztán az utóbbi huszonöt évben csak az Amerikai Egyesült Államokat. Napjainkban azonban, amikor mintha többpólusúvá válna a világ, Oroszország ismét megkerülhetetlen tényezővé látszik előlépni. Főleg akkor gondolhatjuk ezt, ha a Kreml erősségei közé számítjuk a vezetők jó kapcsolatát az iszlám világgal.

Oroszország 146,5 milliós lakosságából 20 millióra tehető a muszlimok száma, akiknek érzékenységével, sőt a fanatikus radikális iszlamisták terrorszervezetivel, nap mint nap számolniuk kell a moszkvai elitnek. Viszont amennyire megnehezíti a dolgukat, annyira segíti is ez. Mert ennek révén az orosz állam polgárait személyes kapcsolatok fűzik az iszlám országaihoz, szervezeteihez. Ez többek között olyan oroszországi – részben népi – tudás felhalmozását jelentette és jelenti, amelyre egyáltalán nem, vagy csak hézagosan tehetnek szert akár a nyugati kormányok, akár a kínai vezetők. Vagyis Moszkva számára adott a lehetőség, hogy erre építve megsokszorozza tényleges erejét, befolyását.”