Valcer a politikai nihilbe

„Szóval a kormánynak kompromisszumot kell kötnie. Ezt a később hamisnak bizonyult feltételezést Orbán Viktor illegális bevándorlás elleni harcára alapozták. Természetesen az Orbán-kormány nem engedett ennek az eléggé meztelen zsarolásnak. Tettével a Jobbik tudott kellemetlenséget okozni az Orbán-kormánynak? Minden bizonnyal. Kellemetlenséget, amely nemcsak hogy különösebb jelentőséggel nem bír, de pár hét múlva feledésbe is merül. Csakhogy ezért a kormánynak okozott kellemetlenségért a Jobbik jóval nagyobb árat fizet, mint gondolná. A befektetés nagy, a hozam kicsi.

A Jobbik szavazótábora ugyanis minden kétséget kizáróan jóval bevándorlásellenesebb, mint akármely másik parlamenti párt támogatói. Ezek az emberek csakis árulásként élhetik meg a Jobbik rossz stratégiai döntését. Arról nem is beszélve, hogy a Jobbik pálfordulása kiváló alkalmat ad a jelenlegi kormánynak a Jobbikot szavahihetetlen, a hazával nem törődő, korrupt, erkölcstelenül politizáló amatőröknek beállítani. Nem teljesen érdemtelenül. Ha a magyar politikai pártok valamit tanulhattak az Orbán-kormány vagy Donald Trump választási sikereiből, akkor az az, hogy markáns, a választókat érdeklő hiteles téma vagy ügy nélkül nem lehet választásokat nyerni.

Úgyszintén valószínűtlen a siker, ha nincs egy központi vezető személy, aki hitelesen tudja képviselni a párt álláspontját. A választók nagy része akár Magyarországon, akár az Egyesült Államokban a szó valódi értelmében konzervatív, és mielőtt cserére szánja el magát, elgondolkozik: vajon az új párt, az új irány, az új ember jobb és hasznosabb jövőt biztosít-e számára és családja számára, mint a jelenlegi? Ha a váltást sürgető fél nem tud erre a kérdésre megfelelő választ adni, akkor a választó minden bizonnyal marad a megszokottnál, mert tart attól, hogy az új út csak a nihilbe vezet. S ez az az út, amely a legkevésbé kívánatos a választó számára.”