Néhány visszatérő, problémás kézirattípusról szeretnék beszélni. Fel akartam sorolni vagy tízet, de azt hiszem, a három leggyakoribb kapcsán elég dolgot tudok mondani, amin érdemes gondolkodni.
„Az egyetemista ebédje
Szoktam az írást a főzéshez hasonlítani. Vannak laktató megoldások, vannak szép megoldások, vannak túlfűszerezettek, és olyanok, amelyek meg sem főttek. Vannak olyan szerzők, akik mindent besöpörnek a fazékba, ami éppen otthon van, és hadd szóljon. Romlott vagy sem, odaillik-e vagy sem, mindegy. Így készül az egyetemista ebédje. Talán otthon elmegy, de másoknak nem tálalnám fel.
A jó szakács már az alapanyagokat is pontosan ismeri, és mindegyikből a legtisztábbat, legmegfelelőbbet választja.
Első körben győződjünk meg róla, hogy az alapanyagok nem romlottak-e, és illenek-e a koncepcióba. Ismerni kell a magyar helyesírást (a kötőjel és a gondolatjel közötti különbséget!), és merjük azt leírni, amire gondolunk. Ha arra gondolunk, hogy a szereplő kiment az ajtón, akkor ne tépelődjünk: „kiment az ajtón.” A lehető legegyszerűbben. Ha paprikás krumplit főzünk, legalább a krumpli legyen egyértelmű. Vagyis: szeretem, ha a szöveg világos, érthető. Nem akkor lesz szép egy szöveg, ha már nem tudsz mit hozzáadni, hanem akkor, amikor már nem tudsz mit elvenni. Belerakhatod az ételedbe az összes fűszert, amit csak találsz, de nem ettől leszel jó szakács.
A lényeg, hogy ne írj bele mindent egy műbe, ami eszedbe jut, ne akarj túl sok szereplőt, helyszínt váltogatni, ha ezek egyike sincs jól megírva.
Második körben foglalkozhatunk azzal, hogy az arányok és a textúrák rendben vannak-e. Amikor egy óriási szövegtömböt látok, ami egy oldalon keresztül csak információkat adagol, majd a következő oldal végig egy gyors párbeszéd, esélyes, hogy valami ott félrement. Ha a szöveged csomós, lazítsd fel cselekvő, aktív igékkel, mondatokkal, szereplőkkel, ha pedig pörög a párbeszéd, időnként az egyik szereplő körülnézhet, hogy mi is zajlik éppen, vagy dobolhat az ujjával, hogy kifejezze érzelmi állapotát, anélkül, hogy ezt kimondaná bárki is. Ezek remek alkalmak, hogy egy kicsit építsük a szöveg világát, valóságát.
Egyenletesen, következetesen váltogassuk az ízeket, hogy a szöveg ne legyen se száraz, se túl laza, se túl egyízű, és bár a tálalás is fontos: az ráér. (Szigorú pillantás a betűtípusokkal és tördelési megoldásokkal tollászkodók felé.)”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
„Nehéz akkor segíteni, ha az arrogancia találkozik a tudatlansággal, de megpróbálom” – fogalmazott az európai uniós ügyekért felelős miniszter.
A brüsszeli lap szerzője próbálja megérteni miért fordult Románia lakossága a liberálisok helyett a radikális jobboldaliak felé.
