A sci-fi sokkal több, mint irodalmi műfaj

„Meglepődtem, amikor kiderült, hogy neked ítélte a zsűri a Zsoldos-díjat, mert az utóbbi időben nem írsz science-fictiont. Hogy vagy mostanában a műfajjal?

Imádom, mint olvasó emberré válásom óta mindig. Sokat olvasok, ez a tevékenység számomra olyan, mint a levegővétel, és négy-öt egyéb kötet után mindig szükségét érzem, hogy sci-fit olvassak. Olyan, mintha a szmogos városból kiutaznék a hegyekbe friss levegőt szívni. Felüdít mások fantáziájának féktelen áradása. A sci-fi sokkal több, mint irodalmi műfaj. Az emberiség, pontosabban a homo sapiens nevezetű állat legjobb, legemberibb részét, a kíváncsiságot és a jövőbe vetett hitet testesíti meg. Igen, még azok a művek is, melyek komor képet festenek, mert legalább festenek valamit. A legrémisztőbb, legkilátástalanabb sci-fi regény az volna, amelyik üres lapokkal jelenik meg. Amíg a sci-fi történetek betűkből, képekből állnak, addig van remény a jövőre. Még akkor is (félmosoly), ha nagyon sok pocsék sci-fi jelenik meg. Egek, hát nincs kizárva, hogy a jövő valóban pocsék lesz, de legalább lesz valamilyen. Egyébként az, hogy a díjat idén én kaptam meg, szerintem engem sokkal inkább meglepett, mint bárki mást.”