A válogatva szedés következménye sok helyen az 50%-os termésveszteség lett. A válogatás nagyban megnövelte a szüret költségét. A felvásárlók egészséges alapanyagot vagy szépen botritiszesedett fürtöket vártak, de a termés csak egy részét lehetett ennek mondani. A felvásárlási árak is nyomottak maradtak. A »rothadt« termést csak 100 Ft alatti áron lehetett értékesíteni. Nagy volt az elégedetlenség a Grand Tokaj –mint legnagyobb felvásárlóval szemben is, hiszen osztályozta a területeket, és a mégoly jó minőségű aszút sem vásárolta fel minden területről. Szerencsére más felvásárlók csak az aszú minőségét nézték, náluk lehetett értékesíteni.
Intézetünk a hárslevelűt szintén a Grand Tokajnak adta el. A jó minőségű töppedt szemeket azonban mi is a földre dobáltuk, mert a felvásárló csak az egészséges fürtökért fizetett. A szüret tehát az egész hónapunkat kitöltötte. Az előző évekénél kedvezőbb lett a szüretünk, de ez sajnos nem mondható el nagyon sok termelő esetében. Az évek óta változó termelési, és felvásárlási feltételek nem hoztak áttörést.
A reménykedő termelő évek óta bízik abban, hogy majd jövőre megközelítjük az egy eurós szőlő felvásárlási árakat, de sajnos még mindig 50 eurocent körül vagyunk átlagban. Az egyetlen vigasztaló, hogy véget ért a szüret, és mától már ismét a jövő évi termelés sikerességét nézzük. A borok lassan kiforrnak, és téli borászkodás, palackozás vár ránk. És persze reményekkel teli vágunk bele az új évjárat felépítésébe, ami már most elkezdődik egy lemosó permetezéssel.”