Trump: az ismeretlen lefolyású betegség

„A választásokat végső soron az nyeri, akinek a választói elég motiváltak ahhoz, hogy elmenjenek szavazni, és ki motiváltabb, mint az, aki »változást« akar, és lát egy jelöltet, aki megtestesíti a változást? Obama első, elsöprő kampánya is a változás (»change« és »hope«) ígéretére épített, és az első fekete elnökjelölt olyannyira megtestesítette a változás egy formáját, hogy az elbűvölt európai értelmiség pusztán a győzelméért hozzávágott egy Nobel-díjat. Aztán jött a valóság, a republikánus kongresszussal folytatott harc, az összeomló bankrendszer és a rendeleti kormányzás. Azt a kevés intézkedést, amit Obamának sikerült átvinnie, most a változás újabb (vagy talán még ugyanazon) vágya könnyen elsöpörheti. A mostani Trump-szavazók között kiábrándult Obama-szavazók is voltak; többen el is panaszolják a New York Times online oldalán, mennyire csalódtak. A »változás« mindenki privát illúziója; a kiábrándulás közös.

Hogy pontosan mi az a változás, amit a Trumpra szavazók akarnak, a saját szavaikkal egyszerűen kifejezhető: »ezek«, a »washingtoni mocsár«, tűnjenek el, és minket, »kis embereket«, védjen meg a globalizációtól és tegyen naggyá a jelöltünk. Ugyanezt közpolitikai szinten megragadni sokkal nehezebb. Így a mexikói határ mentén építendő fal – amiért Mexikó fizet --, az összes illegális migráns azonnali kitelepítése vagy a kínai importra bevezetendő 45%-os vám jelenleg inkább metaforaként értelmezhetők. Egyéb ígéretei közül a nyereségadó-csökkentés könnyen megvalósítható, de aligha tölti el majd örömmel munkásosztályi szavazóit, a klímaegyezmény felmondása és az olaj- és gázkitermelés jóváhagyása sem juttatja majd mindőjüket munkához. Azt is homály fedi, hogyan akarja az új elnök a »nagyarányú infrastrukturális beruházásokat« összeegyeztetni az adó- és hiánycsökkentéssel és a katonai költségvetés növelésével. Trump, saját bevallása szerint a kampány során a győzelemre koncentrált, nem arra, hogy elnökként mihez kezd majd. Nincs olyan ember e pillanatban, aki meg tudná mondani, mi Trump programja azon túl, hogy eljátssza önmagát elnöki szerepben. Így az sem lehetetlen, hogy a nárcisztikus bohóc – egy republikánus kongresszussal megtámogatva – végül ügyesen politizál. Az viszont előre látható, hogy mit nem fog csinálni: nem fogja azt a liberalizmusban gyökerező nyelvet beszélni, amit a második világháború vége óta nyugaton megszoktak és természetesnek tekintenek. Nem lesz politikailag korrekt. Nem lesz az emberi jogok védelmezője, sem a kisebbségeké. Nem fogja számon kérni a demokráciát senkin, rajtunk sem. Könnyen lehet, hogy ráhagyja Putyinra a Közel-Keletet.”