„Mit szólt az édesanyja, Schmidt Mária – aki a Fidesz értelmiségi holdudvarának kiemelkedő alakja – ahhoz, hogy önt az LMP elnökségébe választották?
Annak ellenére, hogy sok kérdésben nem ért egyet a politikai tevékenységemmel, szerintem a sikeremnek örült.
A vasárnapi ebédeknél azért szóba kerül, mi a helyzet az LMP és a Fidesz körül?
Nagyon kemény politikai vitáink vannak. Kiemelkedik ezek közül, hogy szerinte jó, ha Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, szerintem pedig ez nem szolgálja az ország érdekét.
Nem érzi úgy, hogy a családi háttere hátráltatja az LMP-t? Hiszen nem biztos, hogy ellenzéki pártként éppen a családi kötődései miatt minden fronton tudják a kormányt támadni.
Úgy gondolom, hogy az LMP mindig támadja a kormányt akkor, ha az nem képviseli a nemzeti érdeket. A párton belül pedig az az általánosan elfogadott hozzáállás, hogy az embert nem a családja, hanem a cselekedetei alapján ítélik meg. (...)
A népszavazási kampányukban ön azt mondta, hogy a helyes válasz a kormány által feltett kérdésre a nem. Elment végül is szavazni?
Nagy dilemma volt, mert alapvetően azt gondoltam, hogy egy értelmes kérdésről és releváns problémáról van szó, a nemzeti szuverenitás védelme és a migráció kezelésének nemzeti hatáskörben tartása ugyanis fontos kérdés. Ám a kampány nem erről szólt, hanem agitációs propaganda valósult meg a Fidesz-médiában, ami mára majdnem a teljes médiát jelenti, tisztelet a kivételeknek. Szerintem ezzel a kormány megalázott mindenkit, aki úgy gondolkozott, mint én. Ennek ellenére elmentem, és nemmel szavaztam, de nagyon rossz érzés volt, hogy a voksommal mintha legitimáltam volna a kormány kampányát. Pedig a nem szavazatom nem Orbán öntömjénezésnek, hanem az unió felkészületlenségének és kapkodásának szólt, valamint annak, hogy ezzel, a – véleményem szerint – sorskérdéssel sokkal többet és mélyebben kell foglalkozni, mint eddig. (...)
Van egy meghívásuk a civilektől az október 23-i rendezvényükre, a baloldali ellenzéki pártok már jelezték, hogy elmennek. Önök?