Édesapám tengerészkapitány volt, úgyhogy a legkedvesebb emlékem az, hogy állok a fedélzeten, és nézem a tengert vele.
2. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene/kellett volna?
Ha lehetőségem lenne rá, apámat faggatnám az élményeiről, amiket nem mondott el, mert biztos vagyok benne, hogy rengeteg mesélni valója lehetett volna még, hiszen óceánjáró kapitánya volt. Gyerekként azt láttam, hogy különleges a foglalkozása, már-már meseszerű, de nagyon nehéz. Jönnek az ötméteres hullámok egy viharban, és neki felelnie kell az emberekért, a hajó rakományáért, harcolva az elemekkel. Egy az egyben sohasem tanított az apám az életre, de ötéves korom óta leveleztünk, hisz ő többnyire a vízen volt. Kötetekre rúgó levelezés ment közöttünk, nyolc-kilenc oldalas levelek. Nagyon sok minden átjött abból, hogy hogyan vélekedik az életről.