Állítsátok meg Arturo Juhászt!

„Az, hogy ebben az országban szólásszabadság, véleménynyilvánítási, gyülekezési szabadság van, azt is jelenti, hogy nekünk is jogunk van méltósággal megünnepelni a magyarság dicsőséges, világraszóló sikereit, elmondani, kinyilvánítani nemzeti büszkeségünket, kegyelettel megemlékezni hőseinkről, akik életüket adták a szabadságért, a hazáért. Ezt a nemzeti büszkeséget, ezt a kegyeleti megemlékezést fütyülte ki Juhász és provokátortársai, de ürügyként Orbán-fóbiájukra hivatkoznak. Pedig valójában nem Orbánt, hanem bennünket, ünneplő magyarokat akarnak megalázni. Nem is annyira Orbánt vagy a külföldi vendégeket sérti elsősorban az ünnepünk megzavarása, hanem bennünket, az ünneplő, büszke magyarokat bosszant az aljas provokáció. (...)

A provokátorok rendesen megdolgoztak a pénzükért. A másfél órás rendezvény idején egy másodpercre sem hagyták abba a megveszekedett sípolást. Valakinek be kellene már fognia Arturo Juhász és tettestársai fütyülőjét. Legalább a magyarok szent nemzeti ünnepeinek az idejére. De legalább a központi megemlékezések helyszínein biztosíthatná a kormányzat, hogy méltósággal, kegyelettel, büszkeséggel ünnepelhessük meg hazánk nemzeti ünnepeit. Azután fütyülhetnek Juhászék ott és annyit, amennyit akarnak. Fütyülünk rá, de Juhászt és az Együtt vezéreit már nem szeretnénk többet látni és hallani a közszolgálati médiában. Az ő nyelvük úgyis csak a síp és a sziréna.”