Egy magát valamire is tartó alma, amilyen én is lennék, próbál minél messzebb gurulni a fájától. Interjú.
„Két szenvedélyes, impulzív, csökönyös és hatalmas igazságérzettel megáldott ember feszül egymásnak olykor hevesen és hangosan, ami külső szemlélő számára akár ijesztő is lehet, nekik azonban így jó, így szép, így melengető. Szegő András interjúja.
– Számomra mindig nagyon izgalmas, rejtélyes, ugyanakkor elbűvölő volt a viszonyotok a papáddal. A kötődés és lázadás, a gyengédség és szemérmesség különös elegye…
– Szerintem, amiről beszélsz, az sokkal inkább saját szuverenitásunk megőrzéséért folytatott szüntelen törekvéseink története…
– Igen, de szerintem a szuverenitásunkat fontosabb előbb egyáltalán megtalálni, kialakítani…
– Ebben nem értünk egyet. A szuverenitás velünk született valami. Adottság, képesség, készség, vagy a csuda tudja, mi. Ennek a megtöltése a lényeg. A tartalom. Hogy mivé formáljuk, mire használjuk, mi alakul, mi születik belőle. A szuverenitás önmagában számomra nem jelent sokat…
– Ugyanakkor sok mindent átveszünk, szinte automatikusan a szüleinktől, sok mindennel szemben pedig lázadunk, és juszt sem…
– Mindig találhatok indokokat, amivel megmagyarázom, hogy miért lettem ilyen vagy olyan, éppenséggel az, aki vagyok. És nyilván élesebb a miért–miért nem, ha valaki, mint én is, azon a pályán indul el, amelyen az apja kimagasló eredményeket ért el, az idők folyamán ikonná vált. Persze hogy kezdettől rám vetült, és nyilván azóta is vetül a „Tata” árnyéka kimondva-kimondatlanul. Összevetnek, hasonlítanak, annak minden előnyével és hátrányával, amire olykor persze büszke vagyok, máskor meg zavar. Egy magát valamire is tartó alma, amilyen én is lennék, próbál minél messzebb gurulni a fájától.
Így aztán nem a szakmázás meghatározó a sajátos húzd meg-ereszd meg viszonyunkban, hanem ami történik: két impulzív, csökönyös ember szenvedélytörténete az élet megannyi platformján. Mindketten erősen és eltökélten képviseljük a magunk igazát, mélyen hiszünk benne, és hevesen érvelünk, sőt az érveken túl is kitartunk mellette. Ez az eltökélt szenvedély olykor segít abban, hogy egyáltalán életben maradjunk, de vannak tragikus pillanatok, amikor ez a veselkedés visszájára fordul, és pusztítunk is. Én mindenképp. Környezetemben, másban, magamban. Hasonló a vérmérséklet, de nálam hamar elszakad a cérna.”
(...)
Az interjú folytatása a Nők Lapja 2016/38. lapszámában.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
Izgalmas időszakot értékelt a miniszterelnök, aki kijelentette: Brüsszel elszakadt attól a valóságtól, amelyben élünk!
Olekszandr Szirszkij tábornok egy interjúban számolt be az ukrán haderő döntésének hátteréről.
Szoboszlai Zsolt és Stefan Gyökeres döntései meghatározták fiaik pályafutását.
Magyar Péter küldetése ugyanaz, mint az előző, bukott jelölteké volt: brüsszelizálni Magyarországot – mondja Orbán Viktor. A miniszterelnököt a kegyelmi ügy okozta belpolitikai változásokról, Trump győzelméről, Szájer Józsefről és a 2025-ös gazdasági kilátásokról kérdeztük év végi interjúnkban.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
