„A szuverenitás velünk született valami”

– Számomra mindig nagyon izgalmas, rejtélyes, ugyanakkor elbűvölő volt a viszonyotok a papáddal. A kötődés és lázadás, a gyengédség és szemérmesség különös elegye…

– Szerintem, amiről beszélsz, az sokkal inkább saját szuverenitásunk megőrzéséért folytatott szüntelen törekvéseink története…

– Igen, de szerintem a szuverenitásunkat fontosabb előbb egyáltalán megtalálni, kialakítani…

– Ebben nem értünk egyet. A szuverenitás velünk született valami. Adottság, képesség, készség, vagy a csuda tudja, mi. Ennek a megtöltése a lényeg. A tartalom. Hogy mivé formáljuk, mire használjuk, mi alakul, mi születik belőle. A szuverenitás önmagában számomra nem jelent sokat…

– Ugyanakkor sok mindent átveszünk, szinte automatikusan a szüleinktől, sok mindennel szemben pedig lázadunk, és juszt sem…

– Mindig találhatok indokokat, amivel megmagyarázom, hogy miért lettem ilyen vagy olyan, éppenséggel az, aki vagyok. És nyilván élesebb a miért–miért nem, ha valaki, mint én is, azon a pályán indul el, amelyen az apja kimagasló eredményeket ért el, az idők folyamán ikonná vált. Persze hogy kezdettől rám vetült, és nyilván azóta is vetül a „Tata” árnyéka kimondva-kimondatlanul. Összevetnek, hasonlítanak, annak minden előnyével és hátrányával, amire olykor persze büszke vagyok, máskor meg zavar. Egy magát valamire is tartó alma, amilyen én is lennék, próbál minél messzebb gurulni a fájától.

Így aztán nem a szakmázás meghatározó a sajátos húzd meg-ereszd meg viszonyunkban, hanem ami történik: két impulzív, csökönyös ember szenvedélytörténete az élet megannyi platformján. Mindketten erősen és eltökélten képviseljük a magunk igazát, mélyen hiszünk benne, és hevesen érvelünk, sőt az érveken túl is kitartunk mellette. Ez az eltökélt szenvedély olykor segít abban, hogy egyáltalán életben maradjunk, de vannak tragikus pillanatok, amikor ez a veselkedés visszájára fordul, és pusztítunk is. Én mindenképp. Környezetemben, másban, magamban. Hasonló a vérmérséklet, de nálam hamar elszakad a cérna.”

(...)

Az interjú folytatása a Nők Lapja 2016/38. lapszámában.