Az elmúlt évtizedek alatt homogén globális elitté kovácsolódott nyugati vezető réteg elveti a természetfelettibe vetett hitet, mindent a racionalitás talaján vizsgál, állandó elemzésekbe bonyolódik, képviselői pedig magukat az emberi jogok és globális prosperitás pótolhatatlan harcosaiként állítják be.
Ötven évvel ezelőtt Gary Becker közgazdász arra a következtetésre jutott, hogy az emberi természet leírható a haszonmaximalizálásra törekvéssel. Reno azonban felhívja a különbséget a materiális globális elit által támogatott, illetve az isteni szeretetre vágyó lélek haszonmaximalizálása között. Véleménye szerint azok a közgazdászok, akik jelenleg a nyugati világ vezető szerepeiben tevékenykednek, mind néhány amerikai egyetemen tanultak, és ugyanazzal a hiányossággal kell szembenézniük, amelyet a neoliberalizmus dogmaként hordoz. A neoliberalizmus azon állításával, hogy a szabadpiac és a gazdasági törvényszerűségek megértése és helyes alkalmazása egyenesen eljuttat bennünket az általános jólét eléréséhez.
A neoliberalizmus melletti másik dogma azt teszi megkérdőjelezhetetlenné, hogy a szakértelem messze fontosabb mára a politika vezetői képességnél, hiszen ezzel hozzásegíthetik a társadalmat a gazdasági fejlődéshez és a kapitalizmus 19-20. századi formájának veszélyeitől való távolmaradáshoz.