(...)
Megkönnyíti a beszélgetést, ha nemcsak a gyerek, hanem a szülők testéről való beszéd sem tabutéma, ha a fürdőszobába be lehet menni vagy ellenkezőleg, ha valaki úgy szeretné, akkor ne lehessen bemenni, de ne azért, mert titok, hanem azért, mert egyedül szeretnék lenni. Fontos szabály, hogy ne érhessen a gyerekhez az, akinek az érintését nem fogadja szívesen. Ne kelljen puszit adnia a látogatóba érkező nagynéninek, de még a szülők vagy nagyszülők érintését is szabadjon elutasítani. Ezek rövid ideig tartó, pillanatnyi feszültségekből adódhatnak, a jól ismert családtagokat úgysem tartja távol magától a gyerek. De ez a fajta szabadság a későbbiekben segítség lehet akkor, amikor már szexuálisan akar közeledni feléje valaki, el tudja hárítani, amit/akit nem akar.
(...)
A szülőknek először a saját görcseiket, szégyenérzetüket kell legyőzni ahhoz, hogy a szexualitásról érthetően, világosan tudjanak beszélni. Ahogy testünk más részeiről is képesek vagyunk megfelelni a gyerekek kérdéseire, úgy nemiségünk vagy szaporodásunk sem lehet tabutéma. Azt azonban érzékeltessük, hogy a szeretkezéskor valami nagyon jó dolog történik két ember között, és a megtermékenyülés, egy új élet kialakulása még a biológiai ismeretek birtokában is csoda.”