Milyen az antikapitalista szex?
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.
Előbb jön el a pillanat, mint azt gondolnánk, amikor gyerekünk kérdéseket szegez nekünk a szexualitással kapcsolatban. Tudjuk, hiszen minden neveléssel foglalkozó könyv sulykolja: ne titkolózzunk, feleljünk bátran és pontosan!
„Jó, de mégis mit mondjunk, és a »dolgokat« minek nevezzük?
(...) Kisgyerek korban a nemi szervek simogatása a saját test felfedezéséhez tartozik, ami jó érzéssel tölti el és nyugtatóan hat rá. Ez még nem a kamaszkori vágy, nem is szabad ekként kezelni. Amennyiben nem válik feltűnően gyakorivá, nem kell róla beszélni. (...)
A fütyi-hímvessző-pénisz, vagy punci–hüvely-vagina, netán szeméremtest (hogy ezek népnyelvi, durvább változatait ne is említsük) szavak nem könnyítik meg a helyzetet. Míg az egyik gyerekes, a másik túl tudományos vagy erőltetett. Az aktust illetően talán egyszerűbb a dolgunk, a szeretkezés szó utal az érzelmi kapcsolatra, és a szeretet szó érthető a gyerekek számára, tehát kötni tudják saját érzéseikhez.
(...)
Megkönnyíti a beszélgetést, ha nemcsak a gyerek, hanem a szülők testéről való beszéd sem tabutéma, ha a fürdőszobába be lehet menni vagy ellenkezőleg, ha valaki úgy szeretné, akkor ne lehessen bemenni, de ne azért, mert titok, hanem azért, mert egyedül szeretnék lenni. Fontos szabály, hogy ne érhessen a gyerekhez az, akinek az érintését nem fogadja szívesen. Ne kelljen puszit adnia a látogatóba érkező nagynéninek, de még a szülők vagy nagyszülők érintését is szabadjon elutasítani. Ezek rövid ideig tartó, pillanatnyi feszültségekből adódhatnak, a jól ismert családtagokat úgysem tartja távol magától a gyerek. De ez a fajta szabadság a későbbiekben segítség lehet akkor, amikor már szexuálisan akar közeledni feléje valaki, el tudja hárítani, amit/akit nem akar.
(...)