„Magyarország élen jár az oktatási szegregációban – mutatnak rá nemzetközi kutatások. De nemcsak egyes oktatásszociológiai tanulmányok, jogvédő szervezetek is ugyanezt állítják. A nemzetközi szegregációellenes küzdelem pedig ennek megfelelően elérte hazánkat is. Az Európa Tanács illetékes bizottsága például nemrég kiadott egy olyan jelentést, mely szerint a magyar hatóságok jótékonynak szánt szegregációja egyre terjed, ez pedig hátrányosan érinti a roma társadalmat.
De mit is fed pontosan hazánkban a szegregáció? Első körben a középiskolákban és általános iskolákban a diákok családi háttér szerinti elkülönülését jelenti vagy faji, vagy jövedelmi alapon. A tehetősek és szegények, romák és a fehér társadalom gyermekei külön tanulnak. Külön iskolában vagy külön osztályban.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ahol együtt tanulnak a hátrányos helyzetűek és középosztálybeliek, ott feltétlenül integrált oktatás valósulna meg. Van ugyanis egy bizonyos mágikus arány - 10-20 százalék körül - amelyet a kutatók a leginkább üdvözítőnek tartanak az igazságos és hatékony oktatás szempontjából. Szerintük ugyanis, ha egyes iskolai osztályoknak 10-20 százaléka romákból, szegényekből áll, az jelenti a társadalmi integráció és a potenciálisan jól működő pedagógiai munka kívánatos egyvelegét.
Ha egy osztályban azonban a hátrányos helyzetűek (vagy a kisebbség) aránya 25-30 százalékra emelkedik, onnantól már szegregált osztályról beszélhetünk. Ez a helyzet pedig igen gyakran előáll, hiszen egyes súlyosan hátrányos helyzetű régiókban akár az is előfordulhat, hogy hiába lenne rá nyitottság, nincs hova integrálni. Ám rendszerint már a nyitottság sincsen meg: A tehetős szülők mindig igyekeznek elkerülni a »rossz hírű« iskolákat, míg a hátrányos helyzetűek gyakran maguk sem akarnak a többségi társadalommal keveredni, hiszen ez kényelmetlenséget és konfliktusokat okozhat.”