„(...) Az a nagyi, aki nem süt-főz, kötöget, egész biztosan fitt és aktív, (ő már szálkásan sportos), némi derékfájást pillanatok alatt egy szuper kenőccsel megszüntet, majd utána vidáman kergetőzik az unokákkal.
Milyen nagymamákra vágynak a fiatal szülők?
Az ideális nagymama mindig ráér, amikor szükség van rá, de sohasem jön akkor, amikor nélküle is jól elvagyunk.
Mivel a gyermeket vállaló nők életkora egyre magasabb, a nagyszülők is idősebbek, bár többnyire még nem a nyugdíjas éveiket töltik. Ők is dolgoznak, adott esetben karrierjük csúcsán vannak, ezért a fociedzésre vagy zongoraórára kísérő nagyikat nélkülözni kell vagy más segítővel pótolni.
(...)
Konfliktus szülők és nagyszülők között
A segítő szándék teher lehet akkor, ha a nagyszülő ráerőlteti magát vagy akár csak az ötleteit a szülőkre. Teret kell adni a próbálkozásoknak és készen állni arra, hogy kérés esetén a tapasztalatokat át lehessen adni.
Az első unoka megszületése megváltoztatja a nagyszülők életét is. Az öröm mellett szembesülniük kell azzal, hogy egy új családban, esetleg más értékek, más elvek mentén folyik a nevelés, mint azt megszokták vagy jónak találják. Háttéremberek lesznek ezen a területen, míg életük más színterein esetleg a »fronton« kell teljesíteniük.
(...)
Újra és újra próbálkozni kell, hogy az élethelyzetek változásával kialakult új szerepekben helyt tudjunk állni, és a családi kötelékeket szorosabbra tudjuk fűzni, hiszen a generációk közötti kapocs biztonságot, erős védelmet jelent minden családtag számára, és nem mellesleg sok öröm forrása.”