Emlékezzünk, az Együtt volt az a párt, amely — támogatottság híján — már évek óta szimbolikus (és jól fotózható) performanszokkal ad hírt magáról.
„Együtt számára két lehetőség maradt: vagy beállnak sokadiknak az MSZP és Gyurcsány pártja mellé, vagy saját versenyszámban indulnak. Utóbbit választották a sípolással és füttyögéssel, mit sem törődve az állami ünnep méltóságával és a baráti Lengyelország elnökének jelenlétével.
A sípolás ebben az olvasatban szimbolikus pótcselekvés, amellyel egy piaci részesedését vesztő párt próbálja magára terelni a figyelmet. Most 23-án ők voltak Orbán Viktor »legbátrabb« kihívói, akik nem kivonulnak, hanem szembe mennek, konfrontálódnak. Ezt folytatnák a miniszterelnök jövőbeni kifütyülésével.
Emlékezzünk, az Együtt volt az a párt, amely — támogatottság híján — már évek óta szimbolikus (és jól fotózható) performanszokkal ad hírt magáról. A nemzetközi neoliberális gazdasági elitek érdekének képviseletét plakáttépési és -átragasztási akciókkal, és más hiperaktivitási tünetekkel próbálják elfedni.”
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
A magyarországi antifa botrányhős Ilaria Salis is megérkezett a „flamingó forradalom” támogatására.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
