Ne érts félre, én sosem állítottam ennek az ellenkezőjét. De az biztos, hogy még senkitől sem hallottam olyan elemzést, ami megindokolná az új irányt. Elfogadom, hogy a megváltozott étkezési és italfogyasztási szokásaink miatt nehezen tudjuk értékesíteni a nemzetközileg is elismert, több száz éves tradícióval rendelkező magas minőségű aszúnkat, de ilyen hullámvölgyben más borvidék is volt már. Higgadt fejjel kellett volna átgondolni a lehetőségeket, és megvizsgálni a hasonló problémákkal küzdő borvidékeket. Ehelyett mi első lépésként hátat fordítottunk a múltunknak. Levenni a palettáról azt a terméket, ami több száz éve híressé tesz bennünket, és beállni egy új termékkel a sor végére, ez elég nagy bátorság. Vagy butaság.
Ha a fogyasztóréteg változott, mit lehetett volna csinálni?
Egy új, barátságosabb és piacalkalmasabb stílusban elkészített aszú csak egy a sok variáció közül. A Kereskedőház aszúja 97 pontot kapott a Decanter versenyén. Én vezettem azt a mesterkurzust a Vincén, ahol bemutattuk. Akkor azt mondtam, hogy igen, ez a halványsárga, elegáns stílus a jövő. És lám, igazam lett. A Barolo új stílusának kiépítése erre jó példa. De mi gondolkodás nélkül eldöntöttük, hogy a furmint világhírű lesz, és kész.
Ha nincs végiggondolva a történet, akkor nehéz lesz a továbbiakban kommunikálni. Főleg úgy, hogy nem vagyunk kíváncsiak, mit igényel a külföldi piac.
Pontosan! A kilencvenes években volt divat a szőlőfajták köré építeni a marketinget, de az egy letűnt kor. Amikor mindenki arra törekszik a világon, hogy az eredetére építse fel az identitását, például sokkal hatékonyabb lett volna – a Tokaj nevet kihasználva -, egy Tokaj Dry megjelenés. Furmintot szinte bárhol tudnak telepíteni a világban, és üzletet csinálni belőle. A Tokaj nevet viszont nem tudják tőlünk elvenni.