Szabadnépszabadság

„A rendszerváltoztatás során országunkat gazdaságilag elfoglaló multik a fölvilágosodás értelmét megértve tudták, hogy a demokrácia népuralom, azaz a nép fölötti uralom. Azé a nép, aki megműveli, tehát aki ellátja gondolatokkal, eszmékkel. Ezért vették meg az összes pártlapot, amelyek abszolút – pénzügyi, előfizetői, hirdetői, kapcsolati, szakmai, példányszámbéli és miegyéb – fölényben voltak a szárnypróbálgató »alternatívokkal« szemben.

A szerződésekben kikötötték, hogy a lapok vezetősége három évig nem változtatható. Tudni illene, hogy akkoriban a főszerkesztői székekben kizárólag hétpróbás kommunisták ültek, mellettük, a helyettesi szobákban is. Igazi újságírók legföljebb beosztott szerkesztők lehettek. Természetesen a megbízhatók közül. Ezt be is tartották, a Szabadnépszabadság cég- és lapcsoport 1990 után hűen folytatta a Rákosi–Kádár-féle diktatúrát az újságolvasói világban, meg az értékzavarásban-értékzúzásban.

Egy MDF-megbízás alapján 1990 tavaszán nyilatkoztam az egyik frissen alapított, és persze »független« hetilapjukban arra a kérdésre, hogy »az MDF koalícióra lép-e az MSZP-vel?« Az akkori másik nagyreményű párt, az SZDSZ azzal kampányolt, hogy ő az igazi rendszerváltó erő, az MDF szövetkezett a komcsikkal. A cikk megjelent. Elolvastam, tiltakoztam, mire ezt a választ kaptam: Mit ugrálsz? Az interjú egy szó változtatással átment. Az a bizonyos egy szó azonban ez volt: nem. Az MDF nem lépett koalícióra az MSZP-vel. Ezt a szövetséget meghagyta a liberálisoknak. Összenőtt, ami összetartozik, mondta Antall József parlamenti együttműködésük láttán.”