„Az országunk több, mint 2000 éve termel bort. Szőlőművelést találunk bárhol és mindenhol az országban, ahol csak ember lakik, minden és bármilyen domboldalon, kertben vagy földterületen. Azok, akik ellátogatnak hozzánk, csaknem kivétel nélkül ledöbbennek a boraink sokféleségétől, minőségétől valamint a bor- és gasztrokultúránk komplexitásától.
A kormányaink billiókat költöttek már arra, hogy a borainkat az országhatáron kívül eladják. Egy olyan termékről beszélünk, ami legalább annyira a magyar identitás része, mint a paprika, a gulyás vagy Puskás Ferenc. Mégis, a rengeteg bormarketingra költött állami pénz ellenére sem, valahogy sosem sikerül olyan stratégiát összehoznunk, amivel sikeresek vagyunk a boreladásban. Évtizedek óta keressük az áttörési pontot, azt az utolsó kis lökést, amivel a borágazatunkat láthatóvá tudnánk tenni végre a világ trendjeit befolyásolók, a nagyfelvásárlók és a közönség számára úgy, hogy kivesznek végre minket a régen megrozsdásodott, túl kommunista és túl édes feliratú skatulyáikból.
Aztán itt van ez a másik dolog Magyarországgal kapcsolatban. Az országunk egy termál-nagyhatalom, bár mondjuk azon kívül hogy ezervalahány évvel ezelőtt elhonfoglaltuk ezt a földet, nagyon sokat eleinte nem tettünk azért, hogy azzá váljunk. Az ötvenes években eredetileg olajért fúrtunk -egy valamivel gyorsabb meggazdagodást biztosító természeti adottság után kutatva, de végül csak melegvizet találtunk. Azt viszont mindenhol. Nem, javítok: MIN-DEN-HOL.
Igen, persze, vannak a többszáz éves törökfürdők, meg Közép-Európa legnagyobb természetes melegvízű tava Hévíz, meg a többmillió éve ismert felszíni természetes melegvíz forrásaink. Viszont az olajfúrások óta tudjuk, hogy még ennél is többünk van a föld alatt. Így esett, hogy pár évtizede egy összehangolt állami támogatási program keretében végre aztán annyi termálfürdőt és welness hotelt építettünk, hogy megszámolni is sok. Amit azonban valójában elértünk az az, hogy forradalmasítottuk és a korábbinál jóval sikeresebbé tettük az idegenforgalmunkat.