Szavazás után (1.)

„Jegyezzük meg a jegyzőkönyv kedvéért: a legocsmányabb csíkot megint a Jobbik húzta, mint kágyilló az érett epren. Ugyanis miközben Vona kijelentette, hogy menni kell szavazni, és nemet kell mondani, »odalent« a terepen suttogóban és a biztos saját bázisnak kacsintva megmondták, hogy nem kell ám elmenni. Mert most ki lehet szúrni Orbánnal, most ez a pártérdek. Aztán Vona kiállt Orbán lemondásának szükségességével, meg hogy egymillió jobbikos ment el szavazni. Klasszikust idéznék erre: »Egy lószart, mama!« S ideje megemlékezni Csurkáról, a váteszről, aki megmondta ezt is előre, miután ezek a fiúk őt is hátba szúrták: a Jobbikkal megszületett az új »prolipárt«. A komcsik nemzeti radikálissá maszkírozott verziója. (...)

Következett a 2008. márciusi népszavazás, amelyet a Fidesz kezdeményezett. Az állampolgároknak három kérdésre kellett válaszolniuk, nevezetesen, hogy elutasítják-e a tandíjat, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat.

Ez volt az egyetlen népszavazás, ami effektíve a pénzről szólt, ami zsebre ment, s így egyszersmind ez volt az egyetlen népszavazás, ahol a részvétel meghaladta az ötven százalékot. Kicsivel ugyan, negyven századdal, de mégis… És az 50,40 százalékos részvétel mellett a tandíjat 3 385 981 fő utasította el, ez a választópolgárok negyvenkét százalékát jelentette. A vizitdíjat 3 321 313 fő, a szavazók negyvenegy százaléka, míg a kórházi napidíjat 3 309 616 fő, szintén negyvenegy százalék utasította el.

Ismétlem: ez volt a legmagasabb részvételi arány, az egyetlen a vizsgált népszavazások közül, ahol a részvételi arány kicsivel ötven százalék fölé kúszott!

Nos, ennek fényében vizsgáljuk meg a mostani népszavazás számait!”