Pezsgőt bontasz, mert megszűnik a ballibsi Népszabadság?

Én már látom Fletót, Molnárt és Vonát egy színpadon táncolni és énekelni a kampányzárón 18-ban! :)))

hát azt a bizonyos esetleges szimpátia tőke az nagyon messze lesz tőletek, kispofám. nem azért, mert kicsik vagytok, hanem azért, mert pondróként viselkedtek.....gratula....

Azért kíváncsi lennék arra, kinek kellene a rókaképű újságírónő.

Itt a teljes szöveg!!!!!!!!! Pezsgőt bontasz, mert megszűnik a ballibsi Népszabadság? Csúnya lesz a másnap A tegnapi felfüggesztés után jelen állás szerint a Népszabadság - legalábbis abban a formájában, ahogyan eddig ismertük - megszűnt létezni. Ezzel nem halt meg a demokrácia, nem pusztult el a sajtószabadság - de semmi olyasmi se történt, aminek akár hardcore jobboldaliként is örülni lehetne. A különböző portálokon és mindenekelőtt a Facebook kommenthadszínterén folyó küzdelemben két narratíva bontakozik ki. Az egyik szerint a napilap megszűnése a diktatúra kiépülésének betetőzését, a véleményszabadságra mért halálos erejű ütést jelenti, és minden, magát demokratának valló embernek kötelessége rohanni a Kossuth-térre, hogy szolidaritását fejezze ki a felfüggesztett (és minden bizonnyal hamarosan már kirúgott) baloldali újságírók mellett. Nincs igazuk. Orbán nem Putyin, mert nem ölet meg újságírókat (az egyetlen ismert ember, akiről széltében hosszában híresztelik, hogy kinyíratott valakit, az éppenséggel egy egykori újságíró, mai sportvezető, remek kapcsolatokkal a mindenkori hatalom felé). Orbán nem Erdogan, mert Magyarországon egyetlen újságírót sem csuktak le (az egyetlen újságíró, akit letöltendő börtönre ítéltek, az atomfideszes Bencsik András volt még 2004-ben, akit az akkor kormánypárt egyik prominense, Mécs Imre jelentett fel rágalmazásért.) Magyarországon sajtószabadság van, mert mindenki azt ír, és mond, amit akar, és ezért nem kell féltenie az életét, vagy a szabadságát. Ez triviális politológiai tény. De ettől még semmi okunk elégedetten hátra dőlni, és a Népszabadság-ügyet egy legyintéssel besorolni a korábbi soktucatnyi libsi rinyálás közé. Pedig nagy a kísértés. A dolog ugyanis értelmezhető úgy is, - ez a másik elterjedt narratíva - hogy ezúttal egyszerűen a balliberális véleményformálók által a jobbos sajtó kilencvenes évekbeli mélyrepülésének idején agyonszajkózott "szabad piac" farkastörvényei érvényesültek. Különben is, a balosok soha a büdös életben nem álltak ki a meghurcolt, megélhetés nélkül maradt jobbos tollforgatók, vagy hatalmi eszközökkel ellehetetlenített orgánumok mellett. Az Új Magyarország kísértetiesen hasonló módszerekkel (kormányközeli kézbe való átjátszás, majd a veszteségre hivatkozó megszüntetés) történő kinyírásakor balról egy együttérző pisszenés se hallatszott. Siklósi Beatrix köztévéből való kirúgása, és légüres térbe kerülése után sem indított gyűjtést sem a Népszabadság, sem más, hogy tudjon enni adni Karácsonykor a gyerekeinek. Ha ezt vesszük, tényleg nem sok szolidaritást érdemel most a Népszabi. Csakhogy ez nem érdemek kérdése, ma pedig nem 1997, és nem 2004 van, hanem 2016. És 2016-ban Magyarországon hiába van sajtószabadság - a sajtó nem szabad. Mégpedig elsősorban azért, mert a lopott állami milliárdokból építkező kormánypárti médiabirobirodalom lassan, de biztosan felfalja a teljes hazai nyilvánosságot. A sikeresen benyelt TV2 és Origo mellett gombamód szaporodnak az eleve lenyúlt közpénzekből indult, majd azóta lényegében kizárólag állami hirdetésekből fenntartott portálok. A Metropolt kiszorító Lokáltól, a Faktoron és GFG hülyegyek-fanklubján, a 888-on át a hazai média szar- és hányásszagú pottyantós budijáig, a Ripostig terjed a narancsos portfólió. A célkeresztben pedig már hónapok óta ott figyel az Index is. És ez piszkosul nem jó irány. Nem azért, mert a Népszabadság olyan fasza lap lett volna, vagy, mert a titkosszolgálati megrendelésre karaktergyilkoló Index lenne az Igazság hordozója. Hanem azért, mert az elmúlt esztendőkben kiépült gigantikus korrupciós gépezet működéséről és a pofátlan rongyrázó urizálás nagy részéről jó eséllyel szinte semmit sem tudnánk ezek nélkül az orgánumok nélkül. Az oknyomozás ugyanis rohadt drága mulatság. 10-20 fős szerkesztőségek nem engedhetik meg maguknak, hogy több munkatársuk heteken át egy-egy ilyen üggyel foglalkozzon. Szidhatja a kormányt a 444, a 24.hu, vagy akár jobbról az Alfahír, meg a Barikád - ha konkrét számokat, és tényeket nem tudnak prezentálni, akkor ez puszta vélemény marad. Amelyről pedig jól tudjuk, hogy olyan, mint segglyuk - mindenkinek van, de ritkán érdekel másokat. És ezt pontosan tudja jól a Fidesz is. A Népszabadság kinyírásával (egyik napról a másikra, ilyen puccsszerű módszerekkel gazdasági megfontolásból nem lőnek le egy napilapot és egy portált) egy jelentős tényfeltáró kapacitással bíró műhellyel lett kevesebb. A hatalom is kizárólag ezért döntött a kivégzése mellett. A megszűnése csak ezért gáz - de ezért nagyon. A romokban heverő baloldal, és az épülő fideszes kleptobolevizmus korában ugyanis sokkal fontosabb, hogy az első négy oldalon leleplezzék az országrablást, mint, hogy a nyolcadik oldalon mekkora baromságot ír TGM, Tanács István, vagy más, napról napra kevesebb befolyással bíró veterán komcsi. Nekem nem jelent elégtételt, ha nem kell értesülnöm az ő elcseszett véleményükről - ha közben nem tudok a hazám kifosztásáról sem. Most ez a két dolog van a mérleg két serpenyőjében, és számomra nem vitás, hogy melyik a súlyosabb. Nem szerettem, és most sem szeretem a Népszabadságot. Azt sem hiszem, hogy megszűnése a sajtószabadság és a demokrácia végét jelentené. De tudom, hogy ezután eggyel kevesebb kő lesz Mészáros Lőrinc, vagy Andy Vajna szívén, amikor újabb milliárdokkal rövidít meg minket, és Rogán is nyugodtabban rendelheti meg a következő bulira a hidroplánt, ha a helikoptert már unja. És emiatt kurva dühös vagyok. Sokkal dühösebb, mint amennyire örülhetnék, hogy egy balliberális lappal kevesebb. Lehet most pezsgőt bontani a Népszabadság kidőlése miatt. Tettek érte bőven az elmúlt évtizedekben. De a másnap nem csak nekik fog fájni - hanem mindannyiunknak. Balogh Gábor