„Nem titkolom, örülök, hogy végül érvénytelen lett a vasárnapi kvótanépszavazás, több okból is. Elsősorban kárörvendek – bár tudom, nem szép dolog –, mert a Fidesz máris belefutott a saját maga által állított csapdába, a népszavazás ugyanis az új alkotmányban 50 százalékra emelt részvételi küszöbön bukott el. Másrészt a népszavazás kiírása eleve alkotmányellenes volt, ugyanis az uniós migránskvóta nem tartozik a magyar Országgyűlés hatáskörébe. Tulajdonképpen tehát egy érvényes népszavazással sem volnánk sokkal beljebb (ahogy azt Orbán Viktor is elismerte a szavazás előtt pár nappal egy interjúban), csak nyilván az kommunikációs szempontból jobban jött volna a kormánynak.
Persze a kormány most hatalmas sikerként kommunikálja az érvénytelen népszavazást is, hiszen – ahogy az várható volt – elsöprő többségben voltak a nemek. Orbánék pedig akkora demokraták, hogy jófejségből az érvénytelen (és jogilag értelmetlen) népszavazás eredményét is figyelembe veszik, és méltóztatnak jogot alkotni, sőt egyenesen alkotmányt módosítani. A kormányfő egészen pontosan azt mondta, hogy az emberek kinyilvánított akaratát egyrészt »meg kell jelenítenünk és rögzítenünk kell az alaptörvényünkben is«, ugyanis így fognak »közjogi érvényt szerezni« a népszavazáson hozott döntésnek – ami egyébként pont a Fidesz alkotmányozásának tulajdoníthatóan sikeredett közjogilag érvénytelenre. Másrészt Brüsszelben is érvényt kell szerezni neki – mármint az érvénytelen népszavazásnak, amely így is »elég erős fegyver« lesz az unióban. Az érvényesség, érvénytelenség és érvényt szerzés háborús retorikával kevert fogalmi zűrzavarában hol sírni, hol nevetni támad kedve az embernek.