Philip K. Dick: Dr. Vérdíj

„Helyenként olyan ocsmány dolgokat ír le Philip K., amik talán minden más írásán túltesznek. Pedig csúf fizikai és szellemi elváltozások igen sűrűn előfordulnak műveiben... Ám most ez a betegesség sokszor groteszkbe fordul, sőt helyenként valami kegyelten morbid humor is felüti a fejét a sorok között. Azt hiszem, azért az egyik legfurább regénye ez Dicknek, mert míg legtöbb írásában, ha nem is könnyű megtalálni a logikát, van valamiféle vonal, amin eljut a végkifejlethez. Meglehet, hogy nem érti az ember, de valami kifordult, elkorcsosult rációt, logikát alkalmasint találhat benne.

A Dr. Vérdíj azonban, zilált szereplőivel, idegen földi világával és a szinte véletlenszerűen csapongó, ugráló cselekményszállal olyannyira kaotikus, hogy a szokásosnál is nehezebb megemészteni. Ugyanakkor a vége felé felbukkanó humor, valamint a dick-i mércével happy endnek számító befejezés egy kicsit oldja mindezt. Nem mondom, hogy reményt sugall, vagy hogy így könnyebb nem komolyan venni, de legalább csempész némi elégedettséget az amúgy elgyötört sóhajba, ami akkor szakad ki az olvasó tüdejéből, mikor az utolsó sort is...”