Kampánytisztesség

„Szívesen mondanánk azt, hogy a kormány az ellenzék ideges, zavaros kapkodására bölcs önmérséklettel, hidegvérrel és józan fejjel reagált, és a kényszerbetelepítések elleni kampányát, bízva a választópolgárok éleslátásában, az európai és a keresztény értékrend normái között tartotta, de fájó szívvel kell megvallanunk, nem így történt. Talán nem bíztak a polgárok intellektuális ítélőképességében, a kampányukba az első pillanattól kezdve oly emocionális szálakat kevertek, amelyek az emberek sokszor irracionális, de többnyire érthető félelmeire akartak hatni. Normális ember csak heherészett azon, hogy a migránsok elveszik a magyarok munkáját, hiszen a kormányzati sikerpropaganda éppen akkor arról szólt, hogy kevés a honi munkaerő. Másrészt a migráns, aki idáig nyomul, nem dolgozni jön, lásd a németországi adatokat a munkába állásukról. Ám a jelek szerint a kormány kampányguruinak megtetszett ez az ijesztgetős játék, mert egyre-másra állnak elő különböző társadalmi rétegeket rémisztgető fenyegetésekkel.

A valóságos veszélyek is elég borzalmasak, felesleges és tisztességtelen eljárás ezeket felturbózni holmi kiagyalt rettenetekkel. Különösen lelkiismeretlen akció a legkiszolgáltatottabbakat azzal riogatni, hogy ha migránsokat telepítenek be hazánkba, akkor kevesebb lesz a segély. A költségvetés valóban megszenvedné a migránsok tömegét, de a segély összege oly minimális, hogy az jelentené a legkisebb gondot. A legelesettebbeknek címkézett pénzek pedig eddig sem jutottak el hozzájuk, a lenyúlásukhoz a migránsokra nem volt semmi szükség. Az a felvetés, miszerint ha migránsokat telepítenek be, akkor számos szociális bérlakásból utcára kell tenni a lakókat (mert Svédországban már volt valami hasonlóra példa), nagyjából akkora baromság, mint az az agyrém, hogy a különböző településekre a népszavazási eredmények szerint telepítik be a migránsokat, amely település kevés nemet mondott, az sok migránsra számíthat, de amelyik rendes volt, és sok nemmel szavazott, az kevesebbre.

Tudjuk, fontos magas hőfokon tartani a szavazási hajlandóság lázát, de csak egyszer próbálják már ki, hogy egy tisztességes kampány milyen eredménnyel jár.”