Jót kacaghatnánk az ügyefogyott külügyminiszter bumfordiságán, ha 1. Szijjártó nem állta volna viszonylag jól a sarat ebben a lehetetlen helyzetben; 2. ha nem épp az interjú napján jelent volna meg Roger Scruton angol sztárfilozófus interjúja a Mandineren.
„A fél magyar sajtó Szijjártó Péteren röhög, miután a BBC műsorvezetője megszégyenítő módon kioktatta a külügyminisztert. Minden közszolgálati csatornák brit etalonja arról faggatta a politikust, hogy a magyar kormány a kvótakampányban miért beszél no-go zónákról többek között Angliában, amikor nincsenek is. »Nevetséges« – ismételgette a tudományos cáfolatot a műsorvezető, és arra kérte Szijjártót, higgyen inkább a szemének, semmint a tévképzeteinek. Másnap a brit külügyi tárca is hasonló szellemben kérte ki magának az állítást.
És tényleg jót kacaghatnánk az ügyefogyott külügyminiszter bumfordiságán, ha 1. Szijjártó nem állta volna viszonylag jól a sarat ebben a lehetetlen helyzetben; 2. ha nem épp az interjú napján jelent volna meg Roger Scruton angol sztárfilozófus interjúja a Mandineren; 3. és ha tanulmányok és nyilatkozatok egész sora nem inkább őt, mint a BBC önmagáról megfeledkező munkatársát igazolnák.
Vegyük először Stumpf András Scruton-interjúját:
»– Vannak önöknél no-go zónák?
– Vannak.
– Csak mert nálunk vita van erről. A kormány azt mondja, Európa és Nagy-Britannia is tele van ilyenekkel; mások meg azt mondják, ez legenda, nincs olyan hely, ahova nem teheti be a lábát fehér ember.
– Beteheti, csak nem túl biztonságos. Bradford városa jó példa erre. Muszlim bandák nem egyszer kizsákmányolnak, kihasználnak fiatal lányokat, nem véletlenül írtam a témáról tavaly megjelent kisregényemet, a The Disappeared (Az eltűnt) címűt.«”